Áldott Karácsonyi ünnepet!

Megszólítani minden nemzetet

…és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább

utódaiknak…, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 78. Zsoltár 5;7;

Mikor a GYEK-ben elkezdtem a munkámat, akkor ez a két igevers motivált a leginkább. És láttam az eredményeket, amelyek valóban ebben az ígéretben meg vannak fogalmazva, mégpedig az, hogy Istenbe vessék bizodalmukat. Korábban ez a látás nem volt meg bennem, nem a lélekmentésért akartam a gyermekekkel foglalkozni, hanem azért, hogy legyen valamilyen hatás az életükben a keresztyén szellemiség által.

De azóta változtak a dolgok! Már nem csak a miutánunk jövő generáció, hanem más nemzetekben élő gyermekek elveszett volta is foglalkoztat. Missziónk szlogenje az utóbbi egy évben különösen is lüktet a fülemben: „Minden gyermek, minden nemzet, minden nap.” Igaz, hogy nem állunk ott, hogy minden nap, de igyekszem, hogy eljusson az evangélium az ukrán ajkú gyermekek közé is. Egyenlőre csak próbálkozásaink vannak. Nagy a különbség a kulturális és vallási felfogásunk között. Például, szerintük Isten az elérhetetlen magasságban van, és kapcsolatba kerülni vele, csak a szent ikonok, és a szent liturgia által, különösen a „Bátyuska” által lehetséges. Ez nagy nyomorúság. A bűn kérdése teljesen mellőzött, elég csak arra koncentrálniuk, hogy el ne szúrjanak valamit, és ki ne essenek Isten kegyéből. Ezt a hamis képet tudni és látni, nem ugyanaz, mivel emellé még tornyosul egy halom babonás cselekedet, ami egyértelműen ördögi, és megkötözi a gyermekeket!

Már negyedik nyara, hogy ilyen háttérből érkező gyermekekkel táborozunk. Most első alkalommal fent a Bereg Camp-ben. Úgy gondoltam, hogy nagyobb hatása van az evangéliumnak, ha egész nap hatása alatt van a gyermek, szóban és cselekedetekben látva azt a hívő emberek által. Kevesen jöttek el. Kevesebben, mint hittem. Látszik, hogy a félelem nagy, mert a Bátyuska azt mondta, mi szekta vagyunk. Érdekes módon a mi gyülekezetünk 400 évvel idősebb…

Fájó, hogy így van, de a lényeg, hogy az a kevés gyermek hallotta az evangéliumot! Az egyik kisfiú hazatérve az édesapját maga mellé ültette a küszöbre és megtanította azokat az énekeket, amelyeket a táborban tanult, és elmondta neki, hogy Istent saját szavainkkal is meg lehet szólítani. Már ez is nagy dolog, és jó tudni, hogy a megtérés nem tőlünk van, hisszük, hogy mint sok más helyen, majd itt is az Úr meghozza időben a megtérés gyümölcseit. Imádkozzunk, hogy életté legyen bennük az elhangzott ige és újjászülessenek.

Honismeret az evangélium árnyékában

Mikor a Bereg Camp építéséről volt szó, akkor a legjobb, legtapasztaltabb, legbefolyásosabb mérnököt akartuk megszerezni. Ez többé-kevésbé sikerült. De mikor Nehémiás eldöntötte a szívében, hogy a leégett kapukat, a szétvert városfalat felépíti, tudta, hogy ő a legtökéletesebb mérnökkel dolgozik össze, akinek a királynál is, és amerre jár, jó befolyása van! Ő az Úrral szövetkezett!

            Táborunkban a Nehémiás történetét vettük, mely tele van izgalmakkal, és nagyon sok üzenet hordoz, mind a hívők, mind a még nem hívő gyermekek számára. A csoportbeszélgetések eléggé színesek voltak. Volt csoport, ahol a gyerekek végtelen kérdésekkel bombázták a tanítókat, mások alapos beszélgetéseket folytattak, másokból harapófogóval kellett kihúzni a feltett kérdésekre a válaszokat. A gyermekek összetétele eléggé vegyes volt. Egyesek olyan környezetből érkeztek, ahol rendszeres alkalmak tömege adja a lehetőséget, hogy halljanak az evangéliumról, míg mások olyan környezetből érkeztek, ahol a hívők száma, és az alkalmak száma is kevesebb.

 De érdekes mód, a gond pont azokkal volt, akik evangéliumi háttérből érkeztek! Ettől függetlenül, egyformán fegyelmeztük őket. Az igei üzenetek mellett minden este Ringu története hangzott, melyet a gyerekek minden este nagyon vártak! Ringu egy pogány (korku nép,India)háttérből származó gyermek, aki meghallja az evangéliumot, engedelmeskedik Jézus hívásának és követőjévé válik. A tábor jellege honismereti tábor volt. Célunk nem a magyarkodás, hanem az, hogy a gyermekek játszva tanuljanak, kultúránkból minél többet megismerjenek, ismerjék meg gyökereiket, hogy hasonló gyökerekkel rendelkezve, mint Ringu Istennek van szabadítása számunkra is. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is kell ez nekünk. Eddig volt már indián, olimpiai, izraeli táborunk, s nemrég egy barátom felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyermekeink semmilyen jellegzetes magyar dolgot nem gyakorolnak (Talán az íjászkodást kivéve). Most viszont meghívtunk egy szíjgyártó és bőrdíszművest, fafaragót, csuhébabát és kokárdát készítettünk, íjászversenyt rendeztünk és lovagi tornára is sor került. Emellett egy történelmi bemutatóra is sor került, ahol a gyermekek nagyon sok honfoglalás - kori eszközzel ismerkedhettek meg! Sőt, még elérkeztünk egy délután a Borzsa folyó duzzasztójához is, ahol a gyerekek kedvükre pancsolhattak. Mindig nagyon kényes dolog vigyázni arra, hogy az evangélium és a körítés között mindig maradjon meg az egyensúly. Erre igyekeztünk, és hisszük, hogy az Úr meg fogja áldani táborunkat, az elhangzó ige megtermi gyümölcsét! Legyen ez imatémánk most és egész nyáron a táborozások ideje alatt!

Júniusi Tábor:

Júliusi tábor:

A jó hír

Épp röplabdáztunk a gyerekekkel, amikor az egyikőjük

megkérdezte:

- „Tessék mondani, holnap is lesz ilyen izé?

- Mármint a bibliai tanításra gondolsz?

- Igen

- Persze, és holnap még többet fogunk foglalkozni!

Hurrá, hallottátok, holnap újra itt lesz a bácsi!”

Már rég tapasztaltam ilyen, vagy ehhez fogható érdeklődést. Mikor az iskolában az állam által szervezett tábor keretében terveztük megszervezni az 5 napos klubbot, akkor kicsit megrémisztettek, hogy az iskola 60 %-a roma származású, gyakran nem is mennek el az iskolába, ha el is mennek, akkor nagyon fegyelmetlenek.

Mindezek mind be is teljesedtek, de az evangélium utáni vágyuk, és a lelkesedésük, az nagyon tetszett. Utólag az ember mindent szebbnek lát, de örömmel töltött el, hogy Újlakon megszervezhettük ezt a kilátástalannak tűnő alkalmat. Ezzel az 5 napos klubbal egy időben a feleségem két másik iskolában, Péterfalván és Forgolányban szervezett ugyanilyen alkalmat barátnői segítségével. Áldott legyen az Úr, hogy 5 napon keresztül 1,5-2 órán át az evangéliummal mehettünk a gyermekek közé, és hangzott Urunk szabadító üzenete! Imádkozzunk, hogy az elhintett mag kikeljen, és gyümölcsöt teremjen az Ő dicsőségére!

A többszöröződés elve - tanítóképzés!

Az egyik munkatársi látogatáson az egyik gyülekezetben járva elhangzott, hogy milyen sokan is vagyunk. Akkor elmondtam, lehet, hogy sokan vagyunk, de soha ne hagyjuk abba az újabb munkatársak bevonását a szolgálatba. Most több gyülekezetben, ahol van működő szolgálatunk, nagyon nehéz volt olyan új  testvéreket lelni, akiket egy tanfolyamra elküldjünk. A kulcsszó a munkatárs „nevelés”. Ezzel a kifejezéssel nem igazán találkoztunk, főleg azért, mert nem is gondolkodunk ebben. Egy leendő tanító kinevelése az Örömhír Klubból(ÖHK), vagy Vasárnapi Iskolából(VI) nem is olyan könnyű. Az őszi továbbképzőnkön, az egyik előadásnak pont ez volt a témája, a tudatos munkatársképzés. És el kell mondjam, hogy az Őszi és téli tanfolyamunkon több, mint 50 tanító vehetett részt, és örömmel nyugtáztuk, hogy ezen hallgatók több, mint a fele érintve volt a szolgálatunk által, akár ÖHK, vagy VI által, de volt, aki valamikor az 5 napos klubunkban tért meg! Köszönjük a Nagyszőlősi Református gyülekezetnek, hogy helyet biztosítottak, és köszönjük Klárika néninek a finom ételeket! Áldott legyen az Úr a hallgatókért! Imádkozzunk, hogy beépüljenek a szolgálatba, és oszlopos tagjainkká legyenek!

Munkatársi látogatások

A Kárpátaljai GYEK szolgálat 4 régióra van osztva. A mi területünkön 34 örömhír Klubban 74 tanító tanít. Ezek így száraz statisztikai adatok, azonban ezek a munkatársak számítanak arra, hogy meglátogassuk őket, lelkigondozzuk, szolgálatukban ellássuk szakmai tanácsokkal. Az év elején, mikor meglátogattuk az egyik tanítónkat, elmondta, hogy kimondhatatlanul hálás, hogy mindazokat a dolgokat, melyek már egy ideje nyomta a szívét megoszthatta velünk. Nagyon sok olyan kérdés is van, amely a szolgálattal kapcsolatos, és mi sem tudunk megfelelő tanácsot adni. Volt, hogy elég hosszan kellett imádkoznunk, kérni az Úr vezetését, hogy lássuk a megfelelő megoldást. A testvéreknek először mindenképp a gyülekezet felé kell elszámolással lenniük, de jóérzéssel tölti el őket, hogy tudják, egy nagyobb közösséghez is tartoznak, egy nagyobb imaháttérrel felszerelve. A területünknek csupán a felét sikerült meglátogatnunk, igyekszünk elég időt biztosítani a munkatársakra, a szolgálatra. Imádkozzunk a testvérek látogatásáért, és bölcsességért, hogy tudjuk tanácsolni őket!

Kelet európai régió konferencia

GyEK konferencián voltunk a Kelet európai régió munkatársaival.

Már korábban is volt lehetőségünk egy ilyen konferencián részt venni, igaz, az Oroszországban volt, most viszont Kijev mellett, a missziónk székhelyén Irpenben volt megrendezve. Lehetne ezt egy hosszú hétvégének nevezni, mivel péntektől kezdve keddig tartott. (Szept 15-19) Nagyon áldott alkalmunk volt, ahol olyan testvérekkel lehettünk együtt, akik muzulmán országokból érkeztek. Jelen volt olyan munkatársunk is, akit családjával együtt azért zaklattak, mert keresztyének. Sőt, olyan is volt, aki gyermekeit veszítette el, mert keresztyénné lett. Tőlünk ez távol van, bár nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Én személyesen megemlékezem imádságaimban róluk, akik vállalják az evangélium hirdetését, tudva, hogy ezért milyen kockázatot vállalnak.

Konferenciánk egyik fő előadója az európai igazgatónk, Gerd-Walter Buskies volt, aki előadássorozatával, és bibliatanulmányaival erősített lelkiekben. Így nem csupán egy száraz beszámoló alkalom volt, hanem egy lelkileg jól formált konferencia.

Örültünk a beszámolóknak, jó volt látni azt, hogy különböző kultúrában miként lett élővé Istenünk igéje. A beszámolókban nem a nehézségek hallatszottak ki, hanem az öröm, és az, hogy az Úr miként munkálkodott közöttük, bár tudtuk, hogy melyik országban mik történtek, és milyen körülmények között szolgálnak. Egy kép ragadott meg, amit az egyik muzulmán országból érkezett testvérünk mutatott, amelyen egy ÖHK alkalmával csupán 3 gyermek volt. Örvendezve mesélte, hogy a szülők beleegyezésével jöttek el a gyerekek. Ugyanebből az országból a korábbi konferenciánkon az egyik nőtestvér elmondta, hogy volt olyan időszak is, amikor a hívő keresztyén családok sem engedték el a gyermeküket a VI-ba mondván féltek a szomszédoktól. Áldott legyen az Úr, hogy mindez nyiladozóban van, mint egy bimbó. Imádkozzunk, hogy legyen bátorságuk, bölcsességük a testvéreknek ebben a régióban is továbbítani az evangéliumot! Kérésükre képeket sajnos nem tehetek fel, nehogy e miatt is gondba legyenek.

Ukrajna Árvák nélkül!

 "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jakab 1:27).

ÁRVÁK A VILÁGBAN

Az UNICEF végrehajtó igazgatója bejelentette, hogy a mai napra a világ legnagyobb árva

sági problémájával találjuk szembe magunkat és a világ válasza erre a krízisre teljes mértékben elégtelen. Világszerte 150 mіllió árva gyermeket tartanak nyilván  melyekből a legtöbb az Afrikai Szaharában él.

A probléma azonban nem áll messze tőlünk, hiszen Ukrajnában 100.000 árva gyermek van. Az árva gyermekek ebben a világban család és remény nélkül élnek. Ha elbeszélgetünk egy árvaházban nevelkedő gyermekkel, akkor tapasztalhatjuk, hogy nagyon gyakran beszélnek arról, mennyire hiányzik számukra a család, és hogy mennyire akarnának egyet. Számukra nincs apai támogatás, nincs anyai szeretet, és senki sem kíséri szemmel őket eredményeikben, vereségeikben. Ezeknek a gyermekek szükséges egy stabil, biztonságos, szerető család, és ezek a gyermekeknek szükséges az, hogy családba vegyék ki őket, olyan emberek, akik "az örökbefogadás szelleme" által vannak vezényelve- ez a legfőbb szükség.

A legtöbb keresztyén, akik gyülekezetbe járnak, már sokszor hallottak prédikációt arról, hogyan kell megtartani magunkat szeplőtelennek ebben a világban, és arról hogyan lehet megtisztulni a Krisztusban. Azonban, ehhez képest sokkal kevesebbet hallunk prédikációkat arról, hogy szükség gondoskodni az árvákról. Azt, hogy mennyire fontos az árvák, özvegyek és jövevények felőli gondoskodás megláthatjuk a Szentírásban, hiszen a Biblia több mint 60 alkalommal említi. Ezek az emberek valószínűleg nagyon kedvesek Istennek, ha olyan gyakran említi őket.

A Jób könyvében, azt látjuk, hogy Isten előtt Jób egyenes és istenfélő ember volt, csak azért, mert meghívott otthonába árvákat: " Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!" (Jób 31:18). Jób nemcsak ajándékokat adott ezeknek az árváknak vagy adományozott az ünnepekre. Ő hazahozta őket és apjukként volt jelen életükben.

A valóság az, hogy mi nem nagyon különbözünk az árváktól, akik hazánkban élnek. Talán úgy neveltek fel minket szüleink, hogy szerettek és törődtek velünk. De lelki értelemben árvák voltunk, amíg Isten örökbe nem fogadott minket az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. És hála az ő rendkívüli szeretetének, lehetőséget kaptunk arra, hogy az élő Isten fiaivá és leányaivá váljunk: "A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint."(Efézus 1:4-5).

Legtöbben még mindig nem vagyunk tisztában Isten felhívásával, hogy törődjünk az árvákkal. Élve egy olyan országban, ahol ilyen sok árva van, tudatában vagyunk annak, hogy léteznek, de még soha nem gondolkodtunk el komolyan azon, hogy milyen szerepet töltenek be életükben. De most, hogy tudod, hogy Isten hogyan kapcsolódik e gyermekekhez, többé már nem hagyhatod figyelmen kívül azt a felelősséget, amely ez által a tudás által ruházódik ránk.

November 11-én megtettük az első lépéseket. A Sámuel alapítvánnyal karöltve részt vettünk az árvákért való imádságban. Igyekeztünk minden gyülekezetbe eljuttatni a plakátokat, felhívásokat, és bízunk benne, hogy lesz folytatás, lesznek örökbefogadások is! Adja az Úr, hogy az elhangzott imádságok meghallgatásra találjanak, és a keresztyén társadalmunk még többet tegyen az árvákért!

Nem magánügy

„ Testvéreim imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje” 2 Thessz 3:1

           Mint ahogyan Pál esetében nem volt a missziói tevékenysége magánügy, akképpen ma sem az. Gyakran találkozom testvérekkel, akik azt kérdik: „Hogy megy a munkátok?” Nem kívülállóként teszik ezt. Egy biztos, az Úr nem egyéni akciókat tervezett meg, hanem szépen működő gépezeteket. Az ősszel elkezdtünk egy bemutató sorozatot a területünkön, melynek célja a szolgálat bemutatása, és a testvérek bevonása a szolgálatba. Sokan úgy vélekednek, hogy a szolgálat az, amikor valaki kiáll a gyermekek elé és tanít. Isten

által megtervezett gépezet ennél sokkal kifinomultabb kell, hogy legyen. Pál azt kéri a testvérektől, hogy imádkozzanak az ige terjedéséért. Nem azért, hogy ők legyenek jobbak, bár bizonyára az is fontos, hanem azokért imádkozzanak, akik felé szolgáljanak. Pál másik helyen azt kéri, hogy imádkozzanak, hogy kapuk nyíljanak. Mindezekből kiindulva azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy az igehirdetés szerves része kell legyen az érte elmondott imádság. Ha te tanító vagy, akkor hányan imádkoznak a szolgálatodért? Ha pedig nem vagy igehirdető, akkor hány szolgálatért könyörögsz?

November 2.-án nagyon sokan innen Kárpátaljáról, de egész világszerte imára kulcsolták a kezüket. A világ imanap célja, hogy akik rendszeresen, vagy alkalmanként imádkoznak a GYEK szolgálataiért, azok egy napon összegyűlve imára hajtsák a fejüket, térdüket. S talán ez a nap az, amely sokakat rábírnak arra, hogy rendszeres imatársunk legyen, része a szolgálatainknak, egyeseket viszont, akik már régóta imatársaink, azokat felfrissít, bátorít az imádságra.

Köszönjük, hogy imádkoztál, és imádkozol a szolgálatunk kiterjedéséért, áldásáért, hogy az elhintett ige legyen áldássá a gyermekek szívében. Ha ennek eleget teszel, az Úrnak engedelmeskedsz, és része leszel ennek a fantasztikus gépezetnek, melyben a gyermekek új életet nyerhetnek!

Áldott feltámadás ünnepet!

Különleges nyelv...

Amit Trianon szétszaggatott, azt az Úr egybeszerkesztette. Lehet valaki arra gondolt ebben a bekezdésben, hogy a magyarkodásról lesz itt szó, de ki kell ábrándítsam a testvéreket, mivel itt teljesen más jellegű dologról van szó. Tavasszal volt egy közép európai regionális konferenciánk, ahol mi is Kárpátaljaiak részt vehettünk. Mi, itt Ukrajnában már a Kelet-európai Régióhoz tartozunk, és mégis, magyar nyelvünk miatt meghívást kaptunk erre a konferenciára. Már harmadik alkalommal vagyunk jelen ezen a konferencián, melyet háromévente rendeznek meg. 16 országból és persze a volt ősi Magyarország leválasztott államaiból is jöttek. Így kikerekedett egy teljes magyar régió. Magyarország, Erdély, Délvidék, és Kárpátalja. Felvidékről jelenleg magyar főállású munkatársunk sajnos nincs.

A konferencia ideje alatt megfogalmazódott bennünk, hogy a magyar munkatársaknak találkozniuk kell. Eddig csak az irodalmi anyagok miatt találkoztunk, de most a teljes magyar régió összejött. Bemutatkoztunk, és csodálatos volt hallgatni, miként munkálkodik az Úr a különböző területeken. Mivel a konferenciának csak egy töredéke volt ez a találkozó, abban egyeztünk meg, hogy szükségünk van egy újabb találkozóra, melyet meg is ejtettünk október 10-11.-én. Mikor összegyűltünk a közös fotóra, azt láttam, hogy alig férünk. Az Úr megáldotta ezt a két napot. Sikerült mélyebben megismerni egymást, tapasztalatot cserélni, de ami a legfontosabb, hogy imádkozhattunk egymásért, együtt! A lelkisége valami egészen különleges volt. Nem hiszem, hogy a nyelv miatt, hanem azért, mert mindenki igyekezett a legjobbat beletenni ebbe a találkozóba! Érezhető volt az, hogy a határok elmosódnak, és mindenkinek egy fontos dolog lüktetett a szívében: „Lelkeket akarunk menteni!” Jó volt a tapasztalatcsere, több időnk volt erre, mint a konferencián, lelkesítettük egymást, és mindenki véleménye megegyezett abban, hogy ezt folytatni kell! Adja az Úr, hogy legyen ennek folytatása!