Csendes tenger nem nevel ügyes hajósokat!

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

    Jézus nem tudta, vagy pontosabban nem akarta mindegyiküket egyenként felkészíteni arra, ami őket  személy szerint érni fogja. Ő ennél egy sokkal inkább járható utat ajánlott fel: ""Fektesd bizalmadat belém" Ha tudnánk azt, hogy mi érne bennünket, akkor elkezdenénk különböző stratégiákat gyártani arra nézve, hogy miként küszöböljünk ki egy problémát, vagy egy súlyos traumával miként nézzünk szembe. Jézus ezzel szemben azt mondja: "Bízz bennem!"

Jézus jól látja az akkori tanítványság legnagyobb küzdelmét - azt, hogy most ugyan látják az Úr Jézust, de neki távoznia kell, hogy eljöhessen a Vigasztalás Lelke. Ha ma Krisztus itt maradt volna, akkor járhatnánk egész Jeruzsálemért, hogy vigasztalást kapjunk, sorokban várhatnánk, hogy eljussunk a mi Megváltónkhoz, hogy talán néhány rövid szóval vigasztalhasson. Így viszont mindenki élő kapcsolatban lehet a mi Urunkkal megváltónkkal, és az Ő Szent Színe elé járulhatunk, és azonnal, vagy idővel vigasztalást kaphatunk.

      A legnagyobb cél az, hogy békességünk legyen. Nagyon sok dologban van félelmünk, aggodalmunk, de az Úr világosan fogalmazott: "én legyőztem a világot.". Nekünk minden egyes csatánk győztes, még akkor is, ha a futball bíró, vagy a bíróság ítélete az ellenkezőjét állítja! Nekünk Krisztusban győzelmünk van, mert Ő legyőzte a világot. Mikor az első keresztyén üldözés elindult, nagyon sok keresztyént mondvacsinált perbe fogtak és kiforgatták vagyonukból, sőt, a hétköznapi kereskedők nem tudtak eladni, mert senki nem vásárolt tőlük, mivel keresztyénekké lettek. De győzelem volt Jézusnak az életükben, mert nem tagadták meg, Urunkat, hanem elmentek szolgáknak, és munkájukkal, megváltozott jellemükkel hirdették Krisztus nagyságát. Ma a legnagyobb kihívásunk az anyagi kérdés. Most Kárpátalján igazán nehéz helyzetben vagyunk.

Sokan elmennek "szolgáknak", mert korábbi munkájuk nem képes eltartani családjukat. A kérdés az, hogy békességben teszik ezt, vagy csak az anyagi fedezet biztosítása miatt, hogy ha biztonságban, akkor megszűnik a feszültség a

családban? Ne vegyétek provokációnak, de miért teszitek másként? Krisztus békessége tölt be benneteket? Őt képviselitek? Mert keresztyén őseink helyzete nagyban hasonlított a maihoz. Ők is rákényszerültek, hogy elmenjenek idegen vidékre családjukat hátrahagyva azért, hogy megélhetésük legyen. Sőt valamiként ennek köszönhetjük a keresztyénség terjedését is, mert elmentek ott gyülekezeteket alapítottak, vagy erősítették a helyi kis közösségeket. Ma ilyen Krisztusi indulattal indulunk neki a nagyvilágnak? Vagy minden mindegy, csak munkám legyen?

   Nagy az életünk tengerének hullámai, de hitünk itt lesz igazán kiképezve. Közeli barátom elmondta, hogy Csehországban dolgozik, de nincs egy élőhitű gyülekezet sem, sőt, az ott élő emberek elvándoroltak, idegenek jöttek helyükbe, akik még úgy sem keresik az Isten akaratát. Nos ilyen helyen is kell világítani! Csak ha ketten, vagy hárman összejönnek Istentiszteletet ünnepelni, az már kihívás, és egyben reménység szerint megragadó. 

Legyetek Urunk képviselői, Nagykövetei!