BUÉK 2015 - Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Áldott Karácsonyt!

A Worms-i zsinat 1521

-         Zsoltárok 46    -

1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.

3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;

4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)

5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.

6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.

7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld.

8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.

10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.

11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Az élettörténetét ide kattintva nézheted meg

Szuperszeminárium

1996-ban falumisszióztunk Nagypaládon. Akkor az emberek ellenállása az evangéliumnak nagyon erős volt, mindenki meg volt elégedve a vallásosságával, és Krisztus megváltása nem melegítette meg a szívüket. Nagyon kevés hívő emberrel találkoztunk. Megállapítottuk, hogy itt életet csak csoda adhat! Aztán meghívtak ifjúsági evangélizációra…

Már korábban, tavaly, egy vasárnap volt alkalmam szolgálni a fiatalok körében, és evangéliumot hirdettem, akkor megállapítottam, hogy egy ütőképes csapat jött össze. Az alkalom előtt, és utána beszélgettünk a szolgálatokról, és megállapítottam akkor, hogy a fiatalok körében ébredés indult. Nem gondoltam, hogy még lesz lehetőségem része lenni ennek a csodának.

Eljött a pillanat. A négynapos alkalmat, amelyet terveztünk, egy hosszas egyeztetés, program előkészület előzte meg. S végül a stábunk is összeállt, Szilviával a feleségemmel, és Bányai Ibolyával munkatársunkkal. Persze mindhárom leánygyermekünket is vittük magunkkal, mivel a programot a tavaszi szünetre időzítettük, és így ők is velünk tarthattak.

Egy áldott találkozásban volt részünk. Délelőtt a gyermekek közötti munkára készítettünk fel felnőtteket, délután pedig fiatalok között evangélizáltunk. A felnőttképzésre 14-en jöttek el, és látva lelkesedésüket, és azt, hogy komolyan akarnak alkalmakat indítani, a háromnapi képzés helyett 4 napot tartottunk meg. Jóérzéssel töltött el, hogy részesei lehettünk egy induló szolgálatnak, az Örömhír Kluboknak, és hogy a meglévő Vasárnapi Iskola megerősítésén dolgozhattunk. A tanfolyamban szó volt arról, hogy miért evangélizáljunk gyermekeket, milyen eszközökkel tegyük azt meg, mi az üdvösség üzenete, és hogyan adhatjuk azt át a bibliai lecke, vagy éppen más segítségével. Azóta a kis csapat már megszervezte a húsvéti alkalmat, és lerakták az Örömhír Klub alapjait. Imádkozzunk az indulásért, és az alkalom folyamatosságáért, hogy minél több gyermek megismerje a mi Urunkat, megváltónkat!

Az ifjúsági evangélizációra 56-an is eljöttek. A téma: „A boldogság receptje” volt, ami a boldogmondások egy része volt evangélizációs módon feldolgozva. Az alkalomra hivatalosak voltak a szomszéd faluból is. Jó volt látni a fiatalok figyelőkészségét, értelmes kérdéseiket, válaszaikat. A fegyelmezettségük pedig elárulta, hogy barátom Deák István munkája nem hiábavaló, ami időt, erőt, ráfigyelést belefektetett. Imádkoztunk, hogy a játékokon kívül az evangéliumnak legyen éle, és áldása! S a végén a visszahívogatás alkalmával 4 fiú és 8 lány jött vissza a lelkigondozói beszélgetésre.

Soli Deo Glória! Legyen áldott mindezért a Mennyei Atyánk!

Egy újabb mérföldkő az életünkben

1998 nyarán egy döntés született meg a szívünkben arról, hogy belépjünk a

GYEK-be. Nem volt ez könnyű döntés, elvégre gyülekezetalapítás céljából terveztünk külmissziót végezni vagy Odesszában, vagy Fehéroroszországban. De a 78. zsoltár 1-8 verse arra indított, hogy engedelmeskedjünk az Úr hívásának. Azóta minden alkalommal erőt, és kitartást ad, az Ő elhívása, a szolgálat nehézségei közepette.

         A tavaly Magyar régiók találkozója volt Kárpátalján, ahol a régi Magyarország területén munkálkodó magyar ajkú GYEK misszionáriusokat láttuk vendégül 3 napon át. A beszámolókat hallva az anyaország állapotáért, az ott uralkodó munkatárshiányért imádkozva egy teher nehezedett a szívünkre, hogy nagy területek vannak munkatársak nélkül, és magas a munkatársaink átlagéletkora. Ezekért a dolgokért folyamatosan imádkoztunk a feleségemmel, és a magyar VKT szervezéséért, hallgatóiért. Februárban egy kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy mi is elmehetnénk, hogy erősítsük a Magyarországi GYEK szolgálatát. Az Úr elé vittük, és Ő válaszként március derekán a következő Igeverssel válaszolt: ¹Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. ²Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. ³Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! ⁴Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.⁵Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. ⁶Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. ⁷Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az ÚRért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged. Ézsaiás 49:1-7;

         Mikor ez megtörtént, a bizottságból külön-külön megkerestem testvéreket, olyanokat, akik kritikusak, és olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek nekem is fontosak. A beszélgetéseink véleményük egybehangzóan arról szóltak, hogy engedelmeskednünk kell az Úrnak, és mellettünk álltak imádságban, lelkiekben.

         Ekkor világos lett számunkra, hogy az Úr indít, de sok minden nem volt tiszta előttünk. Hová menjünk, hogyan menjünk, milyen feltételekkel? Egyben biztosak voltunk, hogy csak úgy megyünk, és akkor, ha szükség van ránk. Akkor csak mi ketten imádkoztunk érte, és egy Magyarországon élő testvérrel osztottuk meg azt, hogy miért imádkozunk. Ő akkor meghívott, a szabadságunkat töltsük el náluk, ami meg is történt, és a háromhetes szabadságunk alatt, egy helyi lelkész kérésére, segítettünk egy napközis tábor lebonyolításában. Akkor találkoztunk igazán azzal a hatalmas igénnyel, szükséggel, állapottal, amit feltételként magunk elé helyeztünk. A szívünk nem csak tenni akarással telt meg, hanem félelemmel, mert az ott élő gyermekek állapota sokkal drasztikusabb, mint a Kárpátaljai gyermekeké.

         A Magyarországra érkezésünk előtt azonban rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennünk. A jelenlegi területi munkát szépen kibontakoztatta az Úr általunk, de most ezt itt kell hagyjuk? S akkor kaptuk az Úr igéjét, amely pont azt a szituációt írja le, mint amelyben mi voltunk (Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok… Róma 15: 23); Azokkal a gyülekezetekkel, akikkel lehetőség volt mi már megindítottuk a munkát. Mindig láttuk, hogy úttörő munkát bízott ránk az Úr. Mikor ’98-ban megkezdtük a szolgálatunkat, akkor első éven 30, második éven több, mint 60 ÖHK működött. S akkor álltak munkába új munkatársak, akiknek átadtuk a már működő szolgálatokat. Majd a levelezést adtuk át, majd a Kárpátaljai munka vezetését, majd a tábort, majd Kárpátalja északi részét. És minden alkalommal új munkaterületbe fogtunk, és az Úr megáldotta munkánkat. Jelenleg 32 gyülekezetben dolgozunk közel 100 önkéntes testvérrel. Most viszont az Úr egy új munkaterületre irányít.

         Mikor Szárazdon voltunk, imádságomban kértem az Úr vezetését, és tudni akartam, hogy valóban itt a helyem? A helyi gyülekezet egy missziónak a Kwasizabantu felekezetközi missziónak a része. Nagyon kedvesek, komoly hívő testvérek, akik támogatták a tábort, melyet Tamási kisvárosban szerveztünk. Az Úr még azon a napon, az áhítatomban a következő igével szólított meg: Az ÚR ezt mondta Abrámnak: ”Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” 1 Mózes 12:1; Mindenre számítottam, csak erre az igére nem. Ez nagyon határozott és világos válasz volt. Az az érzés kavargott bennünk, mint Anno ’98-ban, mert nem azt terveztük. De az engedelmesség fontos, és megosztottam az Úr vezetését a Magyarországi vezetővel, Ferenci Gáborral, akit ebben a kérdésben szintén vezette az Úr, és örömmel fogadnának bennünket.

         Voltak aggodalmaink a lakhatással, az anyagi kérdéssel kapcsolatban, és az Úr azt mondta: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14) S azt válaszoltuk az Úrnak, hogy megnyugtat minket, ha Ő kísér bennünket. 

         Most önök előtt állunk, és szeretnénk látni az önök véleményét ebben a kérdésben. Szeretnénk, ha ez a kérdés mindnyájuk közös véleménye alapján dőlne el. Mindenkinek köszönjük, hogy imádságban hordozta életünket, szolgálatunkat, hisszük, hogy ennek a kérdésnek a válasza is imádságban fog eldőlni.

                                         

Tisztelettel: Barta András és Szilvia

Megszólítani minden nemzetet 2013-as cikk

Megszólítani minden nemzetet

…és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak…, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 78. Zsoltár 5;7;

Mikor a GYEK-ben elkezdtem a munkámat, akkor ez a két igevers motivált a leginkább. És láttam az eredményeket, amelyek valóban ebben az ígéretben meg vannak fogalmazva, mégpedig az, hogy Istenbe vessék bizodalmukat. Korábban ez a látás nem volt meg bennem, nem a lélekmentésért akartam a gyermekekkel foglalkozni, hanem azért, hogy legyen valamilyen hatás az életükben a keresztyén szellemiség által.

De azóta változtak a dolgok! Már nem csak a miutánunk jövő generáció, hanem más nemzetekben élő gyermekek elveszett volta is foglalkoztat. Missziónk szlogenje az utóbbi egy évben különösen is lüktet a fülemben: „Minden gyermek, minden nemzet, minden nap.” Igaz, hogy nem állunk ott, hogy minden nap, de igyekszem, hogy eljusson az evangélium az ukrán ajkú gyermekek közé is. Egyenlőre csak próbálkozásaink vannak. Nagy a különbség a kulturális és vallási felfogásunk között. Például, szerintük Isten az

elérhetetlen magasságban van, és kapcsolatba kerülni vele, csak a szent ikonok, és a szent liturgia által, különösen a „Bátyuska” által lehetséges. Ez nagy nyomorúság. A bűn kérdése teljesen mellőzött, elég csak arra koncentrálniuk, hogy el ne szúrjanak valamit, és ki ne essenek Isten kegyéből. Ezt a hamis képet tudni és látni, nem ugyanaz, mivel emellé még tornyosul egy halom babonás cselekedet, ami egyértelműen ördögi, és megkötözi a gyermekeket!

Már negyedik nyara, hogy ilyen háttérből érkező gyermekekkel táborozunk. Most első alkalommal fent a Bereg Camp-ben. Úgy gondoltam, hogy nagyobb hatása van az evangéliumnak, ha egész nap hatása alatt van a gyermek, szóban és cselekedetekben látva azt a hívő emberek által. Kevesen jöttek el. Kevesebben, mint hittem. Látszik, hogy a félelem nagy, mert a Bátyuska azt mondta, mi szekta vagyunk. Érdekes módon a mi gyülekezetünk 400 évvel idősebb…

Fájó, hogy így van, de a lényeg, hogy az a kevés gyermek hallotta az evangéliumot! Az egyik kisfiú hazatérve az édesapját maga mellé ültette a küszöbre és megtanította azokat az énekeket, amelyeket a táborban tanult, és elmondta neki, hogy Istent saját szavainkkal is meg lehet szólítani. Már ez is nagy dolog, és jó tudni, hogy a megtérés nem tőlünk van, hisszük, hogy mint sok más helyen, majd itt is az Úr meghozza időben a megtérés gyümölcseit. Imádkozzunk, hogy életté legyen bennük az elhangzott ige és újjászülessenek.

A pogányok világosságává teszlek

A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ézs 49:6b

 

         Mikor a nyári táborokat terveztük, akkor beterveztünk egy 3 hetes szabadságot, amelyet egy misszió meghívására Magyarországon, Dél-Dunántúlon szerettünk volna eltölteni. Útközben egy ottani lelkipásztor megkért, hogy segítsünk a napközis táboruk megszervezésében. Eleinte visszakoztam, de aztán az igére gondoltam, amelyet nemrég kaptam, s azt mondtam rendben!

         Még nem voltunk tisztában, hogy mi az a vállalkozás, amire igent mondtunk. Mikor belekezdtünk a szervezésbe, már akkor derengett, hogy ezek nem Kárpátaljai gyerekek, más a mentalitásuk, és a gyökereik. Ez be is igazolódott, mind a viselkedésük, mind a beszédük alapján. A tisztelet, az messzemenően ismeretlen fogalom sokuk számára. A fegyelmezési trükkjeink legjavát kipróbáltuk, s bár közel 150 tábort és 5 napos klubbot szerveztünk eddig, még hasonló esettel nem találkoztunk.

         A fő cél az evangélium hirdetése, a megtérésre való hívogatás volt. De olyan közegben, ahol egy 12 éves fiú azt mondja a szemembe, hogy ő nem hisz Istenben, és mindent megtagad, sőt direkt módon beleszól a tanításba, és provokál, nagyon nehéz. Az imádságunk még mélyebb volt, s reménykedtünk abban, hogy Isten Szentlelke meghozza a kellő gyümölcsöket. És meg is történt. A 43 gyermekből 3 kislány válaszolt Isten hívására, és szívébe fogadta az Úr Jézust, mint személyes Megváltóját.

         Könyörögjünk ezért a vidékért, mert az aratnivaló nagyon sok, de a munkás viszont nagyon-nagyon kevés! Egy igevers jut eszembe a Jeremiás Siralmaiból, amely megfesti ezt a képet, hogy milyen állapotok uralkodnak: „Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon.” Jer sir 2:19; Nagy a lelki éhség, és a gyermekek el vannak alélva. Könyörögjünk! Kérjük az aratás Urát, hogy küldjön aratókat!