A VÍRUS

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul

és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről

még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség.

Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már

nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. A miniszterelnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy ő is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe jön. De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a

határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt

kicsit tovább nézed a híradó műsorát. Egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik

kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Megérkezett a vírus Európába is.

Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen

már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz,

különféle tünetekkel, majd meghalsz.

Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel  Magyarország miniszterelnöke bejelenti: „A nemzet biztonságának érdekében lezárják a határokat.” Négy napon belül az

egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi

lesz, ha a mi országunkat is eléri?

Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: „Kapcsoljátok be a

rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!” Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két nő Budapest

egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a

valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az

ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére

kell, aki még teljesen tiszta.

Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi

kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől.

Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek.

Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy o is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban.

Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját:

 „Apu, az én nevemet kiabálja.” És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat.

– Egy pillanat! Álljon meg! – kiáltasz rá, mire azt válaszolják: – Semmi baj, minden

rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött.

Úgy tűnik, hogy megfelelő a vértípusa. Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja:

– Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert.

Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

– Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot.

Elkezded aláírni, aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.        – M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle?

És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik.

– Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére

szükségünk lesz.

Megdöbbenve válaszolsz: – De-de... ezt maga nem értheti! Ő AZ EGYETLEN FIAM!

– Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van.

– Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon?

– Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná?

Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:

– Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük?

Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi:

– Apa? Anya? Mi történik itt?

Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: – Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha

nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted?

El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint

azt kérdezi: – Apa? Anya? MIÉRT HAGYTATOK EL ENGEM?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani:

ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN, JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? „A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?”

János 3.16.-17.: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”

Virágvasárnap

      Király érkezik! 

   Bárcsak minél több lélek vette, venné észre, hogy Király érkezik. Most, hogy odahaza kuksolunk, át lehet gondolni, hogy ki nekünk Jézus? Előbb, vagy utóbb, mindenkinek térdet kell majd hajtani előtte. Mert Ő a királyok királya! Vagy itt a földön, vagy az életed végén, az ítélet trónja előtt, keserű szájízzel ismered el, hogy ki az a Jézus, és térdet hajtasz. Tedd meg ma, hogy Királyként üdvözlöd Őt!
    Most szeretném megosztani veletek a húsvéti videósorozatunk első részét. Húsvétig folyamatosan fogtok feltölteni bibliai leckéket. Osszátok meg a gyermekeitekkel, unokáitokkal, a szomszéd gyermekének, bárkivel. Hadd jusson el ezen a húsvéton minél több gyermekhez az evangélium!

Hozzá ajánljuk a következő oldal eszközeit: Csodaklikk, húsvéti sorozat

Legfrissebb körlevelünk

nagy örömet hirdetek

Békességet kedves Testvéreink!

A karácsony a Carnatio latin szóból ered, aminek a jelentése: "megtestesülés". Krisztus Urunk megtestesüléséről beszélünk. És ez bizony nagyon jó hír mindazoknak, akik várták/várják a szabadulást az örökös teher alól. Jó hír, mert Jézus neve azt jelenti, hogy az Úr megszabadít! Szabadságra hívott meg, és számos ajándék vár még ránk! Töltekezz be mindegyikkel, örvendezz neki! 

Így kívánunk áldott, békés, örömökben gazdag karácsonyi ünnepet!

Testvéri szeretettel: András, Szilvia, Levente, Teodóra, Lídia és Emília :)

Meghívtál, hogy vízre lépjek...!

„menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok. Máté. 22:8;

Július 10.-e volt. Minden munkatársunk, akikkel kimentünk a játszótérre Zuglóban, imaközösség után bátran végigjártuk a megjelent szülőket, és gyerekeket, és hívogattuk őket az 5-napos klubba, amelyet a játszótér egyik sarkában szerveztünk meg.  Miután a program megkezdődött, még tettem néhány kört, hogy új gyerekeket hívjak meg az alkalomra. Keserű volt megtapasztalni, hogy a zöme a gyerekeknek a játékot választotta. Mi is színessé tettük az alkalmat, sokat játszottunk velük, de mégis… Aztán a következő köröket már úgy tettem, hogy imádkoztam. Imádkoztam azokért, akik nem jöttek el, azékért, akik szájtátva hallgatták a tanítást, azokért, akik éppen hirdették nekik az evangéliumot.

Utána menni! Ez volt a szolgák fő feladata. Mindenkit meghívni a menyegzőre. Kicsiket, nagyokat, erőseket, gyengéket, egészségeseket, és betegeket. A tapasztalat sajnos nem ez. Mi, akik az Úr szolgái vagyunk nem megyünk ki az utakra. Lekorlátoztuk magunkat a négy fal közé. És mi van azokkal a kicsinyekkel, és nagyokkal, akik a kerítésen túl élnek. Akik nem járnak el az alkalmakra?

Talán félünk a csalódástól, talán túl elfoglaltak vagyunk? Vagy túl sok az utcasarok, és mi kevesen vagyunk? Vagy mi nem ezt a módszert tanultuk? Vagy épp mit fognak mondani az emberek?

Egy biztos - Mennyei Atyánk akarata 2000 év óta nem változott. Vagyis - menni kell, hívogatni kell, keresni azokat, akik még nem kaptak meghívót, vagy nem értették, mit kezdjenek a meghívással, vagy nem volt bátorságuk lépni! Imádkozzunk bátorságért erőért, lehetőségért, hogy ezt a küldetést betöltsük!

A Posztmodern gyermek - Meghívó előadásra

Kedves Testvérem!

Egy remek előadásra hívunk.

A posztmodern gyermek a családban és a gyülekezetben.

A „mi időnkben” ezt nem mertem volna megtenni/megmondani, mint amit a mai gyermekek megtesznek/kimondanak! Miért? Miben különböznek tőlünk? Hogyan gondolkodnak? Mekkora a szakadék közöttük és közöttünk? Ezekre a kérdésekre keressük a választ dr. Czesław Bassara lengyel teológussal, aki hosszú éveken keresztül volt a VISZ misszionáriusa, és vezette a szolgálatokat Kelet Európában. Jelenleg a VISZ tanítási osztályát vezeti. Czesław ebben a tárgykörben írta meg doktori disszertációját. Erre az előadásra és az azt követő fórumbeszélgetésre várunk nagy szeretettel Október 19.-én.

Program:

16.00 Szeretet vendégség

17.00 Előadás: A posztmodern gyermek (dr. Czesław Bassara)

18.30 Fórum: Miként adhatjuk át a ma gyermekének a Biblia üzenetét családunkban, gyülekezetünkben, és azon túl?

Mikor: Október 19. 17.00
Hol: Kecskeméti Református gyülekezeti központ, Kálvin tér.

Interjú Czesław Bassarával:Katt ide

Hivatalos honlap:Katt ide

Facebook:Katt ide

Bővebb információért ide kattints

Gyermeked jövője a tét

A CSENDES TRAGÉDIA, AMIRŐL SENKI SEM BESZÉL, PEDIG A MI GYEREKEINKET IS ÉRINTI!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

• minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
• a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
• a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
• a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?

– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.

– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.

– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.

Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

De miben is áll ez a probléma?

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:

1. érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,
2. egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,
3. felelősség,
4. kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,
5. megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,
6. kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják:

1. örökké elfoglalt szülők,
2. a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,
3. az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,
4. kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,
5. „otthonülős” életmód.

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Mit lehet tenni?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!

Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:

1. Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
2. Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.
3. Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
4. Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
5. A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
6. Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
7. Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
8. Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
9. Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
10. Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.
11. Az élet ne csak szórakozásból álljon.
12. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
13. Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
14. Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
15. Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
16. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
17. Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
18. Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Forrás: Bidista.com