Barta Család

Barta Család
Piciny családunk

2011. július 24., vasárnap

A mosoly értéke



Semmibe se kerül, de sokat ad.  
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. 
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. 
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. 
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. 
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. 
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni. 
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! 

Dale Carnegie

2011. július 21., csütörtök

Az elkötelezettség gyűrüje


Lelki távolságtartás

„A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt.” (2Mózes 20:21)
Egyedül Mózes tudta, hogy milyen érzés Isten jelenlétében lenni, egyedül ő tudta, hogy milyen az Ő hangja, és hogy néz ki sugárzó dicsősége. Izráel fiai pedig szemmel láthatóan még örültek is annak, hogy ez így van. Azt mondták Mózesnek: „Mondd el te, hogy mit mondott Isten… de ne hagyd, hogy Isten közvetlenül hozzánk szóljon…” (2Mózes 20:19 KJV) Vajon mitől féltek, mit fog mondani Isten, amit annyira nem akartak hallani? Figyelj! Ha nem hajtottad végre Isten legutóbbi utasításait, nehezedre fog esni, hogy meghallgasd a következőt. János azt írja: „…És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem Istent, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és nem az igazság szerint él, de aki engedelmeskedik Isten szavának… az szereti őt igazán. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt” (1János 2:3-6 NLT). Nos, elégedett vagy azzal, hogy csupán szemlélő légy, aki azt nézi, hogyan működik Isten mások életében, ahelyett, hogy elfogadnád a fegyelmezett életet, amit elvár ahhoz, hogy neked is személyes kapcsolatod legyen vele? Meg akarod kapni az ajándékait és el akarod nyerni a tetszését, de nem kérsz az elkötelezettségből, ami vele jár? Isten nem azt akarja, hogy a rajongásig szeresd a Bibliát, a gyülekezetet vagy az áldásait. Nem, Ő azt szeretné, hogy Belé légy szerelmes. Nem csupán egy randit szeretne, hanem egy menyasszonyt! Olyan valakit szeretne, aki ragaszkodni fog Hozzá akkor is, amikor nehéz dolgok jönnek. Kész vagy arra, hogy ma felhúzd ujjadra az elkötelezettség gyűrűjét?
Forrás: Mai Ige

2011. július 11., hétfő

A reménység, mint érőforrás!!!!!



július 11., hétfõ

Tartsd életben a reményt!

„A reménység bátorságot ad…” (Jób 11:18 NLT)
A remény hatalmas erőforrás. Arra késztet, hogy gondolatban minden lehetséges megoldást megvizsgálj. Képessé tesz arra, hogy felülkerekedj az ijesztő akadályokon. Életbevágóan fontos ahhoz, hogy olyan életet élj, amilyet Isten szán neked. Ez az üzemanyag működteti a szívedet. Ez a legeslegnagyobb különbség azok között, akik kitartanak, és akik feladják. A remény mondatja ki a házasulandó párral az igent, anélkül, hogy bármilyen garanciát is várna. Később is a remény szedegeti össze a darabkákat a sok megszegett ígéret után, és próbálkozik újra, mert tudja, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Ezért szenvedi végig a kínok kínját a zeneszerző a kotta fölött, vagy a festőművész a vászon előtt, mert hiszi, hogy a küzdelemből a szépség egy szikrája fog előtörni. Henri Matisse festőművész kezét idős korára teljesen megnyomorította a kínzó ízületi gyulladás. Amikor megkérdezték, hogy miért szorít mégis minden nap ecsetet feldagadt ujjai közé, ezt mondta: „a fájdalom elmúlik, a szépség megmarad”. Michelangelo annyira elcsüggedt amikor a Sixtusi kápolna mennyezetfreskóján dolgozott, hogy már majdnem feladta. De a remény minden reggel arra késztette, hogy felmásszon a létrára, hogy be tudja fejezni nagyszerű látomását. A remény vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja otthonát, anélkül hogy tudta volna, hová viszi Isten. Pál a remény miatt volt képes dacolni Róma hatalmával. A remény adta az erőt az Ószövetség prófétáinak, hogy folyamatosan szembeszálljanak az ország vezetőivel! A remény nem vak optimizmus, hanem összpontosított hit és Istenbe vetett reménység. „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta” (Zsoltárok 71:5). Túlélhetsz sokféle veszteséget, de a remény elvesztését nem. Senki sem vesztett el olyan sokat, mint Jób, aki mégis azt mondta: „A reménység bátorságot ad”. Tartsd hát életben a reményt azzal, hogy bízol Istenben!
Forrás: Mai Ige