A tegnapi nap egy
hosszabb igeszakasz olvasása közben ez az igevers is elhangzott. A szolgálatunk
egyik sarokköve, motivációja. Néhány hete annak, hogy az Úr különösen vezet
bennünket, és amit tapasztaltam, az az, hogy visszavezet a forrásokhoz, a régi
igazságokhoz, amelyek már réges rég alapja a keresztyén életünknek.
Kerek 20 éve annak, hogy
elindítottuk az első gyermekalkalmat, ahol megtapasztalhattuk az úr különös
munkáját a gyermekek szívében. Addig teória volt az egész. 1996 tavaszán
végeztük el feleségemmel együtt a Missziónk (VISZ) tanfolyamát, és kezdtük más
szemmel látni a világot. De az első gyermekalkalom, amelyet beindítottunk, az
1997. Január végén volt, akkor kaptunk ajándékba egy tanítási csomagot. És
megtapasztaltuk, hogy milyen csodálatos a gyermekek között végzett munka J. Áldott legyen az Úr, hogy használni tudott
ebben.
Az Úr visszavitt a
gyökerekhez. Rájöttem, hogy a szolgálat megalapozásának, úttörő munkájának nem
a tapasztalat az elsődleges értéke, hanem az, hogy miért csináljuk. Az Úr megszólított,
kerestük az akaratát, hogy világosan lássuk, hol akar látni bennünket. Van
tapasztalatunk, de éreztük, a lelkesedésünk már nem olyan, mint régen. Mikor
odahaza Kárpátalján „gurult a szekér” nem kellett lelkesedés, nem kellett, hogy
a csontjainkban égő tűz legyen az, hogy gyermekeket mentsünk, mert a
kollégáknak, önkénteseknek ez természetes volt. Most, viszont ahol a gyermekek
között végzett szolgálat lehetősége, annak módszerei nagyon sok esetben mások,
éreztük, hogy valami hiányzik belőlünk. Sok esetben marcangoltuk magunkat, mi
az, ami lendületet adna? És törtük a fejünket a módszereken, kapcsolatok
minőségén, de rá kellett döbbennünk, hogy az épület alapjait kell megerősíteni.
Ez az, ami igazán számít!
A fenti igevers pont azt mondja:
„akik hisznek bennem”, vagyis hívő gyermek. És hogyan lehet hívő egy gyermek?
Úgy, hogy Jézus Krisztus érte halt meg a kereszten, feltámadt. A hit, hallásból
van, „ a hallás pedig
Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Jóllehet, hogy a fenti ige üzenete
mást akar kifejezni, a felelősséget a hívő gyermekek irányába, a
megbotránkoztatás felelőssége, de gondoljunk bele, ebben az igeszakaszban az
alapgondolat, hogy egy gyermeknek lehet üdvözítő hite! Ezt nem lehet
félremagyarázni!
Alapgondolat! Nos, ez az,
ami belőlünk, és sok testvérből hiányzik, akik gyermekekkel foglalkoznak.
Sokszor azt hallom: „ez természetes, egy gyermek megtérhet…” Ez nem
természetes! Ez csoda! És mindennemű szolgálatnak az alapja kell, hogy legyen.
Legyen csontjaimba rekesztett tűz, vágy, hogy gyermekeket mentsek!
A ma gyermeke, a holnap
gyülekezete – Lehet! Még nem az! Gondoljunk bele! A gyülekezet megtelik hívő
gyerekekkel. Ezek nem mennek el, ott maradnak. Felnőnek, nem tapasztalják meg a
világ mocskát, nem sérülnek érzelmileg fölösleges kapcsolatok miatt. Mennyi
szörnyűségtől menekülnek meg! És gondoljunk bele, mennyire elkötelezettek
lesznek a gyülekezetek felé azért, hogy ott megismerhették az Urat, hogy
hallhatták, és hallják az evangéliumot. Egyik-másik nem csak hitre jut, de
élharcosa lesz az igehirdetésnek! Nem csak egy része menekül meg az életüknek,
hanem egy egész élet! Melyik gyertya világít tovább? Amelyik jó része hiányzik,
vagy éppen az, amelyik még egész? Egy egész! Egy egész élet világíthat!
Kedves Testvérem!
Imádkozz önmagadért, hogy az Úr mélyen a szívedbe írja be azt, hogy egy gyermek
megtérhet, és azt, hogy neki is Krisztusra van szüksége! Imádkozzunk közösen,
hogy szívünket felgerjesztve, küzdjünk a gyermekek üdvösségéért!
Áldjon az Úr!
