Az elmúlt hónapokban Isten gazdag áldásait élvezhettük különböző alkalmakon! Csodálatos, amikor a hívő ember részt vehet egy-egy áldásos alkalmon. Csak a tapasztalat azt mutatja, hogy a folytatás annál nehezebb. Mintha nem engedné a sötét hatalom, hogy amit hallottunk azt a gyakorlatba ültessük! Olyan ez, mintha mélyebbre szeretnénk hatolni az Atyánkkal való kapcsolatunkban, de az ásás nem lehetséges, mivel keményen le van betonozva a felszín, sőt az események az életünkben úgy alakulnak, hogy a Sátán minden erővel azon munkálkodik, hogy egy újabb betonréteget vonjon a már így is kemény felszínre.
Csodás azonban megtapasztalni azt, hogy Istennek van terve az ilyen esetekre. A Sátán vádolva mutogat: "te akarsz mélyebb kapcsolatot az Atyáddal, nézd, olyat tettél, amit még a pogányok sem tesznek". Igaza van, és pont ilyenkor a legnehezebb. Mert azt hisszük, hogy állunk, de akkor esünk el a legkönnyebben. De erre szükség van, hogy megtanuljuk azt, hogy még jobban kapaszkodjunk a mi Megváltunk karjaiba. Van egy vigasztalásunk, és mondhatjuk a Sátánnak, vádolhatsz, de ez is ki lett fizetve, oda lett szegezve az adóslevél a keresztre! "Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára." Kol. 2,14
A legtöbb esetben, a változást nagy lépésekben azonnal akarjuk. Ez az én álmom is, és minden más keresztyén álma. Azonban valamiről elfeledkezünk! A környezetünkben vannak bizonyos erős beidegződések, szokások, bizonyos függőségek, amelyek nem engedik a folytonos Pál-fordulatokat. Mert a végén azt mondanák: "Na, megint egy újítás, ez az ember mindig mindent felrúg, egyszer így gondolja, egyszer úgy!". Nekünk apró, lassú lépéseket kell tennünk. Amin változtatunk kell, ahhoz van segítségünk a mi Atyánktól, az Ő lelke! Az Úr nem kíván változtatásokat, reformokat, helyreigazításokat tőlünk, ha az az erőnket, bölcsességünket meghaladja, Ő mindig ad eszközöket, hogy legyen mivel megtennünk a kívánt feladatokat. Az Ő lelke az egyik legfontosabb eszköze, hogy tudjuk megtenni a megfelelő lépéseket. Az imádság és az igei vezetés mindig nagy segítség, s emellett ott vannak a hívő testvérek, a gyülekezet támogatása. Ha benne élünk egy adott közösségben, akkor van segítség bőven, ha mi készek vagyunk azokat megosztani velük! Itt minden mindennel össze van kötve, és nem lehetünk felületesek, nem hanyagolhatjuk el egyiket sem a felsoroltak közül, mert a várt eredmény vagy nem születik meg, vagy meghiúsul, s kezdhetünk mindent előlről.
Egy nagyon jól illeszkedő gondolatsort szeretnék megosztani a mai ige áhítat sorozatból:
Lelki növekedés
„…változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Valamilyen személyes problémával küzdesz, azt gondolva, ha ezen túl leszel, minden rendbe jön? Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Isten kegyelméből le tudod győzni a problémát. A rossz hír az, hogy mire túl leszel az adott gondon, egy másik már alig várja majd, hogy a helyébe lépjen. Valamin mindig dolgoznod kell. A lelki növekedés folyamatos munka. Ám nem hozza meg emberi erőfeszítés, önmagad kárhoztatása, vagy foggal-körömmel való küszködés. Az imával töltött idő eredményeként érkezik, úgy, ha engeded, hogy Isten Igéje minden nap megújítson. Amint egyetértesz Istennel, és elhiszed, hogy amit mond, az igaz, a változás automatikusan megtörténik. Elkezdesz másként gondolkodni, másként beszélni, másként cselekedni. Légy türelmes magadhoz, ez a változás fokozatosan megy végbe. Gondolnál arra, hogy valami nincs rendben a gyermekeddel, ha még nem tud tökéletesen járni rögtön az első próbálkozás alkalmával? Nem, sőt el vagy ragadtatva, ha csak egy lépést is tesz. Ha elesik, felveszed. Ha összepiszkolja közben a ruháját, tisztát adsz rá, és bátorítod, hogy próbálkozzon újra. Soha nem hagyod abba, hogy együtt dolgozz velük. Isten ugyanezt teszi velünk. Nem haragszik azért, mert még nem érkeztél meg; örül annak, hogy haladsz, és igyekszel az ösvényen maradni. Isten dolga arról gondoskodni, hogy a Szentlélek kormányozza életedet. Ha egyedül is képes lennél erre, nem lenne szükséged Rá. Így ahelyett, hogy folyton ostoroznád és hajszolnád magad, kezdj egyre jobban Istenre támaszkodni, és „erőről erőre” jutsz (Zsoltárok 84:8 Károli).
Légy eltökélt!
„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.” (Jeremiás 17:7)
Isten vezetése szerint élni, ehhez bátorság kell. Nem könnyű „feltörni az ugart”, és felülemelkedni azokon a korlátokon, melyeket mások állítottak fel neked. Amikor ezt teszed, rosszalló tekintetekkel kell szembenézned. Jézusnak is kellett. Amikor a falubeliek, akik között felnőtt, azt mondták: „Hát nem az ács fia ez?” (Máté 13:55), valójában ezt mondták: „Maradjon csak a szerszámai mellett!” Ha neked is ezt mondják, ne figyelj rájuk! „… mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róma 14: 12). A végső értékelés alkalmával rá fogsz jönni, nem csak az a rossz, ha ítélkező vagy másokkal, hanem az is, ha engeded, hogy mások véleménye befolyásoljon. „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.” Ahhoz, hogy Isten vezetését követni tudd, bizonyosnak kell lenned abban, hogy ő szeret téged hiányosságaid ellenére is; hogy határozott terve van az életedre; hogy képes vagy meghallani hangját és neked szóló útmutatását; és hogy bármit kér is tőled, képessé is tesz annak elvégzésére. Ha egyszer meghallottad, mit mondott neked Isten, légy elszánt! Az értékes dolgok sosem jönnek könnyen. Ha érzed, hogy gyengülsz, kérj Istentől elszántságot, és Ő ad neked Szentlelke által. Ha kétségek között érzed magad, menj vissza, és kérdezd meg magadtól, mit mondott Isten a legelején – és ragaszkodj ahhoz! Ne indítson másik irányba aggodalmad, csüggedésed vagy mások véleménye. Emlékeztesd magad arra, hogy megvan benned mindaz, ami annak eléréséhez kell, amire Isten hívott el! Ha Jézust életed urává tetted, az ő elszántsága kísér – mert Ő él benned.
Ha kérdésed van ide kattints!Ha támogatni szeretnéd a szolgálatunkat ide kattints!
