Barta Család

Barta Család
Piciny családunk

2017. december 24., vasárnap

nagy örömet hirdetek

Békességet kedves Testvéreink!
A karácsony a Carnatio latin szóból ered, aminek a jelentése: "megtestesülés". Krisztus Urunk megtestesüléséről beszélünk. És ez bizony nagyon jó hír mindazoknak, akik várták/várják a szabadulást az örökös teher alól. Jó hír, mert Jézus neve azt jelenti, hogy az Úr megszabadít! Szabadságra hívott meg, és számos ajándék vár még ránk! Töltekezz be mindegyikkel, örvendezz neki! 
Így kívánunk áldott, békés, örömökben gazdag karácsonyi ünnepet!
Testvéri szeretettel: András, Szilvia, Levente, Teodóra, Lídia és Emília :)

2017. október 9., hétfő

Meghívtál, hogy vízre lépjek...!

„menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok. Máté. 22:8;
Július 10.-e volt. Minden munkatársunk, akikkel kimentünk a játszótérre Zuglóban, imaközösség után bátran végigjártuk a megjelent szülőket, és gyerekeket, és hívogattuk őket az 5-napos klubba, amelyet a játszótér egyik sarkában szerveztünk meg.  Miután a program megkezdődött, még tettem néhány kört, hogy új gyerekeket hívjak meg az alkalomra. Keserű volt megtapasztalni, hogy a zöme a gyerekeknek a játékot választotta. Mi is színessé tettük az alkalmat, sokat játszottunk velük, de mégis… Aztán a következő köröket már úgy tettem, hogy imádkoztam. Imádkoztam azokért, akik nem jöttek el, azékért, akik szájtátva hallgatták a tanítást, azokért, akik éppen hirdették nekik az evangéliumot.
Utána menni! Ez volt a szolgák fő feladata. Mindenkit meghívni a menyegzőre. Kicsiket, nagyokat, erőseket, gyengéket, egészségeseket, és betegeket. A tapasztalat sajnos nem ez. Mi, akik az Úr szolgái vagyunk nem megyünk ki az utakra. Lekorlátoztuk magunkat a négy fal közé. És mi van azokkal a kicsinyekkel, és nagyokkal, akik a kerítésen túl élnek. Akik nem járnak el az alkalmakra?
Talán félünk a csalódástól, talán túl elfoglaltak vagyunk? Vagy túl sok az utcasarok, és mi kevesen vagyunk? Vagy mi nem ezt a módszert tanultuk? Vagy épp mit fognak mondani az emberek?
Egy biztos - Mennyei Atyánk akarata 2000 év óta nem változott. Vagyis - menni kell, hívogatni kell, keresni azokat, akik még nem kaptak meghívót, vagy nem értették, mit kezdjenek a meghívással, vagy nem volt bátorságuk lépni! Imádkozzunk bátorságért erőért, lehetőségért, hogy ezt a küldetést betöltsük!


2017. október 4., szerda

A Posztmodern gyermek - Meghívó előadásra


Kedves Testvérem!
Egy remek előadásra hívunk.
A posztmodern gyermek a családban és a gyülekezetben.
A „mi időnkben” ezt nem mertem volna megtenni/megmondani, mint amit a mai gyermekek megtesznek/kimondanak! Miért? Miben különböznek tőlünk? Hogyan gondolkodnak? Mekkora a szakadék közöttük és közöttünk? Ezekre a kérdésekre keressük a választ dr. Czesław Bassara lengyel teológussal, aki hosszú éveken keresztül volt a VISZ misszionáriusa, és vezette a szolgálatokat Kelet Európában. Jelenleg a VISZ tanítási osztályát vezeti. Czesław ebben a tárgykörben írta meg doktori disszertációját. Erre az előadásra és az azt követő fórumbeszélgetésre várunk nagy szeretettel Október 19.-én.
Program:
16.00 Szeretet vendégség
17.00 Előadás: A posztmodern gyermek (dr. Czesław Bassara)
18.30 Fórum: Miként adhatjuk át a ma gyermekének a Biblia üzenetét családunkban, gyülekezetünkben, és azon túl?

Mikor: Október 19. 17.00
Hol: Kecskeméti Református gyülekezeti központ, Kálvin tér.

Interjú Czesław Bassarával:Katt ide

Hivatalos honlap:Katt ide


2017. július 4., kedd

Gyermeked jövője a tét

A CSENDES TRAGÉDIA, AMIRŐL SENKI SEM BESZÉL, PEDIG A MI GYEREKEINKET IS ÉRINTI!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.
Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!
A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:
  • minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
  • a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
  • a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
  • a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.
Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?
– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.
– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.
– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.
Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

De miben is áll ez a probléma?

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:
  1. érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,
  2. egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,
  3. felelősség,
  4. kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,
  5. megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,
  6. kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.
Ehelyett a gyerekek ezt látják:
  1. örökké elfoglalt szülők,
  2. a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,
  3. az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,
  4. kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,
  5. „otthonülős” életmód.
Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…
Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Mit lehet tenni?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!
Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:
  1. Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.
  2. Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.
  3. Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.
  4. Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.
  5. A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.
  6. Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.
  7. Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.
  8. Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.
  9. Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.
  10. Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.
  11. Az élet ne csak szórakozásból álljon.
  12. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.
  13. Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.
  14. Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.
  15. Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.
  16. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.
  17. Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
  18. Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.
Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…
Forrás: Bidista.com

2017. június 15., csütörtök

Körlevél 2017/1


Letölthető ill. megtekinthető ide kattintva!








2017. május 1., hétfő

... akik hisznek énbennem

        A tegnapi nap egy hosszabb igeszakasz olvasása közben ez az igevers is elhangzott. A szolgálatunk egyik sarokköve, motivációja. Néhány hete annak, hogy az Úr különösen vezet bennünket, és amit tapasztaltam, az az, hogy visszavezet a forrásokhoz, a régi igazságokhoz, amelyek már réges rég alapja a keresztyén életünknek.
        Kerek 20 éve annak, hogy elindítottuk az első gyermekalkalmat, ahol megtapasztalhattuk az úr különös munkáját a gyermekek szívében. Addig teória volt az egész. 1996 tavaszán végeztük el feleségemmel együtt a Missziónk (VISZ) tanfolyamát, és kezdtük más szemmel látni a világot. De az első gyermekalkalom, amelyet beindítottunk, az 1997. Január végén volt, akkor kaptunk ajándékba egy tanítási csomagot. És megtapasztaltuk, hogy milyen csodálatos a gyermekek között végzett munka J. Áldott legyen az Úr, hogy használni tudott ebben.
        Az Úr visszavitt a gyökerekhez. Rájöttem, hogy a szolgálat megalapozásának, úttörő munkájának nem a tapasztalat az elsődleges értéke, hanem az, hogy miért csináljuk. Az Úr megszólított, kerestük az akaratát, hogy világosan lássuk, hol akar látni bennünket. Van tapasztalatunk, de éreztük, a lelkesedésünk már nem olyan, mint régen. Mikor odahaza Kárpátalján „gurult a szekér” nem kellett lelkesedés, nem kellett, hogy a csontjainkban égő tűz legyen az, hogy gyermekeket mentsünk, mert a kollégáknak, önkénteseknek ez természetes volt. Most, viszont ahol a gyermekek között végzett szolgálat lehetősége, annak módszerei nagyon sok esetben mások, éreztük, hogy valami hiányzik belőlünk. Sok esetben marcangoltuk magunkat, mi az, ami lendületet adna? És törtük a fejünket a módszereken, kapcsolatok minőségén, de rá kellett döbbennünk, hogy az épület alapjait kell megerősíteni. Ez az, ami igazán számít!
        A fenti igevers pont azt mondja: „akik hisznek bennem”, vagyis hívő gyermek. És hogyan lehet hívő egy gyermek? Úgy, hogy Jézus Krisztus érte halt meg a kereszten, feltámadt. A hit, hallásból van, „ a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Jóllehet, hogy a fenti ige üzenete mást akar kifejezni, a felelősséget a hívő gyermekek irányába, a megbotránkoztatás felelőssége, de gondoljunk bele, ebben az igeszakaszban az alapgondolat, hogy egy gyermeknek lehet üdvözítő hite! Ezt nem lehet félremagyarázni!
        Alapgondolat! Nos, ez az, ami belőlünk, és sok testvérből hiányzik, akik gyermekekkel foglalkoznak. Sokszor azt hallom: „ez természetes, egy gyermek megtérhet…” Ez nem természetes! Ez csoda! És mindennemű szolgálatnak az alapja kell, hogy legyen. Legyen csontjaimba rekesztett tűz, vágy, hogy gyermekeket mentsek!
        A ma gyermeke, a holnap gyülekezete – Lehet! Még nem az! Gondoljunk bele! A gyülekezet megtelik hívő gyerekekkel. Ezek nem mennek el, ott maradnak. Felnőnek, nem tapasztalják meg a világ mocskát, nem sérülnek érzelmileg fölösleges kapcsolatok miatt. Mennyi szörnyűségtől menekülnek meg! És gondoljunk bele, mennyire elkötelezettek lesznek a gyülekezetek felé azért, hogy ott megismerhették az Urat, hogy hallhatták, és hallják az evangéliumot. Egyik-másik nem csak hitre jut, de élharcosa lesz az igehirdetésnek! Nem csak egy része menekül meg az életüknek, hanem egy egész élet! Melyik gyertya világít tovább? Amelyik jó része hiányzik, vagy éppen az, amelyik még egész? Egy egész! Egy egész élet világíthat!
        Kedves Testvérem! Imádkozz önmagadért, hogy az Úr mélyen a szívedbe írja be azt, hogy egy gyermek megtérhet, és azt, hogy neki is Krisztusra van szüksége! Imádkozzunk közösen, hogy szívünket felgerjesztve, küzdjünk a gyermekek üdvösségéért!

Áldjon az Úr!

2017. április 15., szombat

Áldott feltámadásünnepet! 2017

Húsvét hajnalán
Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.
Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.
Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!
Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.
Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.
Túrmezei Erzsébet