Amit Trianon szétszaggatott, azt az Úr egybeszerkesztette. Lehet valaki arra gondolt ebben a bekezdésben, hogy a magyarkodásról lesz itt szó, de ki kell ábrándítsam a testvéreket, mivel itt teljesen más jellegű dologról van szó. Tavasszal volt egy közép európai regionális konferenciánk, ahol mi is Kárpátaljaiak részt vehettünk. Mi, itt Ukrajnában már a Kelet-európai Régióhoz tartozunk, és mégis, magyar nyelvünk miatt meghívást kaptunk erre a konferenciára. Már harmadik alkalommal vagyunk jelen ezen a konferencián, melyet háromévente rendeznek meg. 16 országból és persze a volt ősi Magyarország leválasztott államaiból is jöttek. Így kikerekedett egy teljes magyar régió. Magyarország, Erdély, Délvidék, és Kárpátalja. Felvidékről jelenleg magyar főállású munkatársunk sajnos nincs.
A konferencia ideje alatt megfogalmazódott bennünk, hogy a magyar munkatársaknak találkozniuk kell. Eddig csak az irodalmi anyagok miatt találkoztunk, de most a teljes magyar régió összejött. Bemutatkoztunk, és csodálatos volt hallgatni, miként munkálkodik az Úr a különböző területeken. Mivel a konferenciának csak egy töredéke volt ez a találkozó, abban egyeztünk meg, hogy szükségünk van egy újabb találkozóra, melyet meg is ejtettünk október 10-11.-én. Mikor összegyűltünk a közös fotóra, azt láttam, hogy alig férünk. Az Úr megáldotta ezt a két napot. Sikerült mélyebben megismerni egymást, tapasztalatot cserélni, de ami a legfontosabb, hogy imádkozhattunk egymásért, együtt! A lelkisége valami egészen különleges volt. Nem hiszem, hogy a nyelv miatt, hanem azért, mert mindenki igyekezett a legjobbat beletenni ebbe a találkozóba! Érezhető volt az, hogy a határok elmosódnak, és mindenkinek egy fontos dolog lüktetett a szívében: „Lelkeket akarunk menteni!” Jó volt a tapasztalatcsere, több időnk volt erre, mint a konferencián, lelkesítettük egymást, és mindenki véleménye megegyezett abban, hogy ezt folytatni kell! Adja az Úr, hogy legyen ennek folytatása!
