Táborozás

Mégsem maradt el az olimpia 2020?

            „Kedves hallgatóink, kedves TV nézőink híreinkben szeretnénk

beszámolni arról, hogy van egy kis falu Bács-Kiskun megyében, ahol dacolnak a nagyhatalmak és a NOB döntésével, és megrendezték a 2020-as olimpiát…” Akár szólhatna így a híradó főcíme, mert tényleg megrendezésre került a 2020-as olimpia, Érsekcsanádon egy tábor keretében. A résztvevő országok Unikornisland, Százholdas Pagony, Sohaország és Zimbabwe. Igaz, hogy az időjárás a tábori hét első felét elmosta, de voltak szép napjaink is. Amikor felderült az ég, akkor bizony kemény erőnléti edzésekbe kezdtek a sportolóink. És úgy gondolnánk, hogy csak a nagyobbak, a tinik voltak aktívak. Nos, azt kell mondjam, hogy tévednek, mert az ovisaink legalább olyan lelkesedéssel vettek részt a beütemezett programban. Az íjászkodásban pedig egyszerűen verhetetlenek voltak a kisebbek, és szép eredményeket értek el. Végül olyan szépen teljesítettek, hogy az olimpiai táborok történetében kénytelenek voltunk egy új tabellát beiktatni, ahová az ovis korosztály eredményei kerültek. Volt futás, szakander, ping-pong, ugrálókötél, távolugrás és hulla-hopp karika bajnokság. A gyerekek ezekből pontot szereztek és így emelték a jutalompontok (Olimpiai Drachma) számát, és a tábor hangulatát.

           

A táborunk fő témája Nehémiás élettörténetére épült, amelyet délelőtt egy bibliai lecke keretében hallgathattak meg, ezt követően csoportbeszélgetésben feldolgoztuk. A délután folyamán missziós történeteket hallgathattak meg, amelyek híres keresztyén sportolókról szóltak, akik a sportolással is Istennek dicsőséget szereztek, és bizonyságot tettek a Megváltónkról, Jézus Krisztusról.

            Amilyen nehezen indult be az élet az olimpiai faluban, a kedvezőtlen időjárás miatt, a végére annyira emelkedett volt a tábor hangulata. A végén ajándékok özönére lehetett árverésen licitálni, az addig megszerzett Olimpiai Drachmákkal. Nem volt mindenki elégedett az árveréssel, hisz volt, aki kuporgatott a legvégére, és bizony hoppon maradt… Viszont senki nem ment haza üres kézzel.

            Az érmek kiosztásakor volt, akinek a nyakában 2-3, de akár 4 érem is lógott. A Gálára (záró alkalom) érkezett szurkolókkal néhány olimpikonnak növekedett a szurkolótábora (szülők, nagyszülők). Így az emelkedett hangulat „bearanyoztak” sokak délutánját. Úgy hiszem, hogy „Tokió tanulhat” a versenyszellem, és a szabályszerűségből a táborunk olimpikonjaitól. :)

Örömhír edző és Olimpiai játékok tábora 2011. Július

Már második napja ülök a váróteremben, megvan a röntgenfelvétel, kíváncsi vagyok, mit mond a doki. Miután bementem, megvizsgálta a térdemet, amely már akkorra lényegesen felpuffadt, és látszott, hogy nem simán megdagadt, hanem a sérüléstől folyadék gyűlt össze. Ez már rosszat sejtet, a röntgent többször megnézte és ennyit mondott: „Gipszelünk”. El voltam kenődve, de elégedett is, mert már nagyon fájt és ez már az éven a második esetem a jobb lábammal. Januárban már volt egy részleges ínszalag-szakadásom, és kiment a térdem, de akkor nem mentem orvoshoz, igaz, hogy több, mint egy hétig pihentettem, és utána sokáig fájt.

            A doki megbiztatott, nem kell izgulni, a gipsz ingyen van, a beteglapot kiírja, és mondjam meg a főnökömnek, hogy betegszabadságra megyek. Elmondtam, hogy az én „Főnökömnél” nem úgy van, hogy csak felmondok, Ő amit rám bízott, azt mint jó sáfár el kell végezni! De az orvos nem értette miről beszélek, csak annyit mondott, hogy feküdnöm kell, felemelt lábbal…

            Aztán eljött a hétfő. Két mankóval fel-le az emeleten kellett rohangálni, a korábban készített szobabeosztás már nem igazán jött be, mivel a fiúk és lányok aránya nem volt az előzetesen egyeztetett létszám szerint. Kicsikkel nagyokkal együtt 87 gyerek és 21 felnőtt jött el.

            És megkezdődött a hét. Nagy kihívás volt ez a hetemen is. A gyakorlott tanítók és a kezdő tanítók száma természetesen most is aránytalan volt, és ehhez társult a gyerekek száma is, akik most jöttek először táborba, nos, eléggé nehéz volt emiatt az első két nap. Harmadik nap után mondtam, hogy lassan alakul. A végére, mint a svájci óra… Sokat könyörögtünk azért, hogy az Úr szólítsa meg a gyermekeket, és hálás vagyok azért, hogy a csoportbeszélgetésekben ez tükröződött. Még az a kisgyerek is, aki az egyik konyhás kisegítő gyermeke volt, eleinte nagy ellenállást tanúsított minden irányba, a végére egészen megkedvelte a tábort, és aktívan részt vett minden programban. Személyes lelkigondozásra két gyerek jelentkezett a legvégén, de a csoportbeszélgetésekben sokan voltak, akik jelezték döntésüket. Emellett nagyon sokan voltak, akik korábban már hoztak döntést az Úr Jézus mellett, és jóleső érzés volt hallani, hogy táborunk segített a lelki növekedésükben.

            Az olimpia tábor most is nagy sikert aratott, igaz, hogy ezért meg kellett kérnem néhány testvért a korábbi hetemről, hogy segítsenek be. Így a birkózás, íjászat, magasugrás, távolugrás, futás nem maradt ki, melyek kifejezetten olimpiai sportágak. Minden munkatársnak, konyhai kisegítőnek köszönöm az aktív részvételt. A fitness ezen a héten is szerepelt a sportágak között, ami nem kifejezetten olimpiai sportág, viszont nagyon komolyan megmozgatta a gyerekek és nevelők izmait és nagyon élvezték mindnyájan.

 Ezen a héten egy plusz érmet lehetett begyűjteni a Sakkozással. Ez sem olimpiai játék, viszont lehetőséget adtunk sokaknak megtanulni a sakkozást, akiknek a sport nem igazán sikerült, de meglepetésünkre az nyert, aki az egyik sportágban már nyert aranyérmet. Pedig arra számítottunk, hogy a zsenipalánták, akik nem remekelnek a sportban, azok vesznek részt rajta.

Ami meglepő volt, hogy a múlt hetemhez képest, ilyen nagyszámban nem volt jelentkezés a sportágakra, mint most. Ez jól esett, és a hét végén, mikor kértük emelje fel a kezét az, aki valamilyen sportágat a táborban megkedvelt, akkor csodálatos volt látni a kezeket a magasban, és nem csak azért, mert más is felemelte, hanem láthatók voltak a csillogó szemek.

Záróakkordként el kell mondjam, hogy nagyban emelte a színvonalát a tábornak a még mindig élő keresztyén sportolók életrajzai, melyek kitűnő evangélizációk voltak. Dave Johnsonra mindenki emlékszik, aki fenegyerek volt, és megtérése után úgy küzdött, mint senki más. De ugyanígy Michael Chang teniszező, Elana Mayer futó, Jorge de Amorim (Jorginho) futbalista, és David Robinson kosaras, akik mind bajnokok voltak a saját országaikban és az olimpián is kimagasló eredményeket értek el! Életük által a gyerekek, de mi felnőttek is betekintést kaptunk, hogyan kell Isten dicsőségére tenni bármit az életünkben! Nem hiába kapta a „Drágább az aranynál” leckesorozat címet.

Hadd legyen imatémánk, hogy a táborban elhangzott ige, ne hulljon a porba, hanem hozza meg a megtérés gyümölcsét Istenünk dicsőségére!

Egy kis képes beszámoló:

Örömhír edző és Olimpiai játékok tábora 2011. Június

    2004-ben, amikor Svájcban elvégeztük feleségemmel a táborvezetők képzőjének a tanfolyamát, akkor találkoztam először azzal az elképzeléssel, hogy a táboroknak, ha jelleget adunk, sokkal izgalmasabbá, vonzóbbá tesszük. Az idén a Sport volt a terítéken. Sokat dolgoztunk rajta, hogy ez megvalósulhasson. 

      A tanítói anyag címe is ezt sejteti: Bajnokok (A hit bajnokai), és a missziós történet a ma még élő keresztyén Sportolók életét dolgozta fel. És a többi része, nos, azt is kellően előkészítettük. A hét első fele edzőtábor volt, míg a második felében megkezdődtek az Olimpiai bajnokságok. Persze nem olyan felállásban, mint az eredeti olimpián, de igyekeztünk azokat a sportágakat művelni. Volt birkózás, Futás, Távolugrás, Magasugrás, íjászat, Röplabda, Futball. Voltunk kint a beregi tón is, de úszóbajnokságot nem rendezhettünk, mivel sokan nem tudtak úszni (J).

            Az edzések szépen sikerültek, bár a jelentkezés nem volt olyan nagyméretű, mint azt vártuk. Végül kiderült, hogy a jelenlevők 60 % semmit nem sportol. Ez komoly kihívás volt, mint az edzések, mint a bajnokságok idején. De ha az utolsó bajnoki napot nézem, akkor viszont a tömeghatás elérte azt, hogy mindenki részt vegyen valamilyen mérkőzésen.

            A gyerekeket csapatokra osztottuk, és a csapatoknak ország neveket választottunk, mivel az olimpiára csak országok nevezhetik be a saját sportolóikat. És persze a legvégén, pénteken megvolt a záró gálaest is. A vártnál jobban sikerült, és sokat tanultunk belőle, hogy milyen kreatívak a gyerekek.

            És végül szombaton az ebéd előtt, a záró alkalmon kiosztottuk az érmeket és a két kupát (Kupa: Foci, röplabda)! Volt, aki 3 aranyat is megnyert. Persze ehhez az kellett, hogy minél több sportágban be kellett neveznie. Minden átadott érmet, és oklevelet tapsvihar kísérte. A gyerekek nagyon élvezték. S a végén kikiáltottuk az olimpiai játékok győztes országát! Most Svájc nyert! Nem az erős valutájuk miatt, hanem, mert versenypályán futottak! Versenyeztek és győztek.

            A nyitó áhítatunk kezdő igeverse (és az egész hétmottója): „24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” 1 Kor 9:24-27. Pál már akkor az olimpiára hivatkozott, ami abban az időben legalább olyan népszerű volt a Rómaiaknak, mint a Zsidóknak a Páska ünnepe. „Úgy kell versenyezni a héten, hogy ne csupán hervadó koszorút kapjunk, hanem az örökkévaló, hervadhatatlant!” Hangzott a buzdítás.

            A végén kiértékelésként azt kell mondjam, hogy az egyik legnehezebb tábori hetem volt. A gyerekek 10% volt eddig táborban, a tanítók fele még nem volt csoportvezető, és közben két kisebbik gyermekünk megbetegedett, Szilviának beleroppant a derekába, és nekem kiment a térdem… És még sok olyan tényező, ami a háttérben húzódott meg. De Tudjuk, hogy nagy hatással volt a fiatalokra. Már vasárnap óta többen jelezték, hogy nagyon jól sikerült a tábor, sőt olyan gyülekezetek, akik addig nem jelentkeztek, kérdezték, hogy nem jöhetnének-e a gyerekek, mert a hír gyorsan terjedt, és már most szívesen jönnének, hallva, hogy milyen jól sikerült a tábor. Július 4. lesz a következő tábori hetem, ahol szintén edző és bajnoki tábor lesz, imádkozzunk, hogy az Úr őrizze a gyermekeket, és ne csak hervadó, hanem hervadhatatlan koszorút is nyerhessenek!

A képeket ide kattintva lehet letölteni

Tizedik Nyara áldás a Kárpátaljai gyermekek számára!

Térdig érő hóban álltunk a táborunk előadósátor helyén Januárban, és tervezgettük az első Sátortábori hetünket. Már lelki szemeink előtt kiábrázolódott hol lesz az előadósátor, a sátrak, futballpálya, röplabdapálya… csodás érzés volt akkor, hogy az Úr vezetése által elindulhattunk ezen az úton. Ma visszatekintve, azt kell mondjam, hogy primitív körülmények között lett az egész megszervezve, de az áldás nem maradt el sem akkor, sem ma. Azóta több mint 70 hetet szerveztünk a Nagybereghez tartozó Nagyhegyen az Örömhír sátortáborban, melyet ezúttal a Bereg Tábor Társadalmi szervezet által szervezünk, melynek életre hívását az állandó táboroztatás, és a táborhely működtetése kívánta meg.

Nem a jubileum volt az, ami miatt igyekeztünk ünnepélyessé tenni az idei táborozásainkat! 8 héten keresztül szólhat az evangélium a táborunkban, és mint a tavaly már beszámoltunk róla, immáron épületben, kulturált körülmények között. A gyermekek Kárpátalja minden csücskéből érkeztek, és különböző családi körülmények közül. Nagy kihívás volt ez az év. Látva a lankadását a Kárpátalja lelki életének és az anyagi válságban azt kell mondjuk, hogy az Úr hűséges volt ígéretéhez: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!”

Ezen az Éven az Eszter életét vettük, melyre épült az előadások, és a csoportos beszélgetések. A történetek alapján megláthattuk, hogy az Úr a Királyok Királya! Ő Uralkodik még akkor is, ha emberek sokasága Isten népe ellen támad. A gyermekek közösségi alkalmakon is részt vettek, ahol bemutathattuk azt, miként vezette az Úr az ő népét, ég akkor is, amikor népe ellene szegült Neki. A közösségi alkalmakon a korábbi napon választott bírák, vagy épp királyok kis színelőadásban bemutatták, hogy kik voltak azok az emberek, miként engedelmeskedtek az Úr vezetésének.

A szabadidő és sportvetélkedők szervezésében tapasztalt tanítók voltak a segítségünkre, akik előkészítettek egy-egy verseny, vagy épp vidám est alkalmat. Igyekeztünk több lehetőséget adni, hogy ki a sportos vetélkedőkben, volt aki rajz, vagy fogalmazásversenyben vettek részt. Az egyik lány a következő gondolatot írta le fogalmazásában: „Ez a tábor egy csodálatos hely, mert közel kerülhetünk Istenhez, és el is fogadhatjuk, mint személye megváltónkat. Itt együtt épülhetünk, mert tudjuk, hogy Istennek terve van minden gyermekével, és Isten hűséges mindenkihez, és gondoskodik népéről.”. Csodálkozva olvasom ezeket a sorokat, és hálát adok az Úrnak, hogy Ő munkálkodik a gyermekek szívében, és felhasználhatta a táborainkat ennek a célnak az elérésére!