Boldog Új Évet Kívánunk 2017

Gyermekek a Mennyben

Gyermekek a Mennyben – Bibliai alapok 1

5Móz. 4:9;

Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról,

amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is;

5Móz. 6:4-7;

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt...

Volt-e valaha olyan isten, aki emberi képességeket meghaladva, rémületet okozva, minden fizikai törvényt módosítva, felülírva - egymilliós népet gyökerestül kiemeljen, és egy másik vidékre vigyen? (5Mózes 4:34) Nos, a mai napig sem történt hasonló! Népvándorlás, migráció a mai napig is van, sőt erőteljesebb, mint azt valaha érezhető volt. De hogy egy egész népet kiemeljen, olyan csak egyszer történt meg!

Nagy volt a keserűsége a népnek, hisz rabszolga volt. Imádságukban az Urat szólították, és kérték a szabadulást. Mit láttak mind ebből a gyermekek? Látták a nyomorúságot? Látták a szüleik robotmunkáját? Igen, vágytak más után? Nos, ez egy nehéz kérdés. Mikor ez a természetes, és ez a mérce a családban, a klánban, az egész nemzetben! Elfogadták, mint a legtermészetesebb dolgot a világon. De vajon, nem látták az egyiptomiak életét, hogy az jobb, és őket csak kutyába veszik? Mindezzel szintén tisztában voltak.

És akkor jön a változás szele, de látva azokat a csodákat, elgondolkodtató, hogy mi járhatott az eszükben. Egy gyermek látja vérré válni minden vizet, kivéve az ő földjüket. A dögvészt, a szúnyogokat, a békákat… De őket mindez megkímélte. Szerintem nagy hatással volt rájuk. Örültek, tiszta örömmel. Sajnálatos módon a felnőttek inkább csak panaszkodtak. S eljött az az este, amikor minden gyermeknek a szüleivel együtt virrasztaniuk kellett. Készen kellett állni, az indulásra. Gyakran próbáltam elképzelni, hogy mi játszódott a kisgyermekek szívében. Nézték a szüleiket, akik felövezve, összecsomagolva álltak a házuk közepén, és fogyasztották az elkészített páskabárányt. Ők is része voltak. Különleges élmény volt. És az a tudat, hogy elindulnak az őseik, Ábrahám, Izsák és Jákób földjére, felemelő érzés lehetett.

És eljött a hajnal, amikor sírással telt meg egész Egyiptom. És jöttek sokan az egyiptomiak közül, és adtak aranyat, ezüstöt, és mindenféle dolgot, ami az rabszolga Izráel népének nem volt. S akkor felhangzott a jel, és elindult mindenki a pusztaság felé. Micsoda nagy hangzavar tölthette be azt az indulást. Sokan sírtak, állatok bőgése, és az érzés, hogy szabadság vár rájuk, talán egyikük sem volt tisztában azzal, hogy mit is jelent ez. Mert soha senki közülük nem volt szabad, kivéve az egyiptomiakat. És megszabadultak!!!

     Miért írtam le ezeket egy gyermek szemével? Mert miután az Úr bejelenti Mózesnek, hogy bemehetnek az ígéret földjére, egy nagyon fontos feladatot bíz rájuk: „Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; (5 Mózes 4:9)” Vagyis, át kell éljék, érzelemmel, értelemmel, hogy mi is történt a nagy szabaduláskor Egyiptomban! Nem volt ez oly könnyű, hisz az ember akkortájt is elfoglaltak voltak, meg a felettük álló vezetők sokszor belevitték a népet a bűnbe, bálványimádásba. De attól a felelősség még mindig megmarad! El kell mondani a következő nemzedéknek. Értsék meg, hogy nincs más Isten mint az Úr! (5Mózes 4:34) És ne csak megértsék, hanem engedelmeskedjenek Neki, és az Ő dicsőségére éljenek!

            Ma sincs ez másként! Ma is nagy kihívás a felgyorsult világunkban bizonyságtevő életet élni. Gyermekeinknek jó példát adni az ige olvasására. Este imádságos szívvel feküdni le. Kirívó ez a jelenlegi kultúránkban, de gyümölcs csak ebből lesz! Nem beszélve arról, hogy a világ egészen mást diktál. Mást ajánl, szinte ingyen! De az Urat követni, az Ő tetszésében járni, mindig áldozattal jár! De a világ által nyújtott olcsó szabadság, végül szabadossággá növi ki magát, és végül elfelejtik Istennek Hatalmas cselekedeteit, és beolvadnak abba a maszlagba, amely végül magával rántva egyenest a kárhozat felé viszi gyermekeinket!

Még ma, amikor nyitott arra, hogy meghallgasson, beszélj neki az Úr hatalmas dolgairól, és beszélj a hatalmas Istennek a gyermekedről, hogy szívében naggyá legyen Ő!

VISZ Piknik

Zsolt. 133:1-3; Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

Tereprendezés.

17 évvel ezelőtt, amikor a sátortábort elindítottuk, akkor az első megbeszélésen ez volt az egyik fontos feladat – tereprendezés. Mindent elő kellett készíteni, hogy sátrak legyenek, legyen játszásra alkalmas terület, előadósátor és egy sor dolog. Elkészítettünk mindent az áldás fogadására, amely akkor meg is érkezett. Gyermekek sokasága ismerhette meg Jézust Megváltójukként.

 Mikor megérkeztünk a Bács-Kiskun megyébe, egy idő után ugyanez az elv jutott eszembe. Tereprendezés. Elő kell készülnünk az áldásra, amelyet az Úr közvetíteni akar nekünk. Az első alapelv egységben a testévérekkel. Mikor megfogalmazódott bennünk az, hogy kellene egy találkozó, akkor sokat imádkoztunk azért, hogy miként valósulhasson ez meg. Legyen vonzó, felszabadult légkörben, de ugyanakkor a tartalom mindenképp legyen hathatós, és emellett célravezető is. Igy fogalmazódott meg végül bennünk a VISZ Piknik elnevezés. Együtt lenni azokkal, akik ugyanazért küzdünk, mégpedig – hogy a gyermekek megismerjék a Megváltónkat! Mindig nagy kihívás az, hogy valamit egy szívvel és egy lélekkel tegyünk. Pedig a fenti ige alapján bizony az áldás ehhez köthető! 

Az első kihívás a helyszín jó megválasztása. Rengeteg tanya van a környéken, ahol festői táj, gyönyörű épületek kényeztették volna a lelkünket. De mint kiderült, egy ilyen hely bérlése minimum 100 000 forintba is belekerült volna. Ennyit nem engedhetünk meg, még akkor sem, ha ez egy rendkívüli missziós alkalom lesz. S akkor egy szép nap gyermekeinkkel játszottunk a fülöpházi játszótéren, s abban a pillanatban más szemmel néztem azt a helyet. Épp az, amire szükségünk volt. Zöld üde gyep, szépen lenyírva, öntözve, kemencék, és persze közvetlen mellettünk a kultúrház, s mint később kiderült, edények, bogrács üst, amiben főzhetünk, minden rendelkezésünkre állt. Az Úr megadta, hogy a Polgármester, és a jegyző nagy segítségünkre legyen a szervezésekben, melyért köszönet illeti őket!

Volt éneklés, áhítat, előadás, a gyermekeknek bibliai lecke, és játék a játszótéren. Minden nagyon szépen zajlott. Több, mint negyvenen voltunk a gyermekekkel együtt, áldott imaközösségben, és a végén vacsorával (finom gulyásleves), és hosszan tartó beszélgetésben, testvéri közösségben lehettünk együtt. Köszönet a testvéreknek azért, hogy készpénzben, vagy természetbeni adományaikkal hozzájárultak programunk megvalósításához.

Hisszük, hogy ez a találkozó alapjai annak a szolgálatnak, melyben az Úr különleges áldásait készítette el ennek a vidéknek. Szeretnénk, ha folytatása lenne ennek a programnak, és még szorosabbra fűződnének azok a szállak, amelyek összekötnek bennünket ebben a szolgálatban!

SDG 

Az igehirdetés fájdalma.

Az igehirdetés fájdalma.

Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!" Lukács 6:26;

Nekem az élet Krisztus, és azt tartom, hogy a legfontosabb nekünk, keresztyéneknek, ha mi az életünket, szívünket, szánkat, kezeinket az Úrnak szenteljük! Néha ez nagyon fájdalmas. Miért? Azért, mert sokszor az ami nekünk érték, az másoknak szemét. Az, ami nekünk az élet, másoknak a gúny tárgya. Az amely nekünk a teljességet jelenti, az másoknak túl sok és túl éles, sértő. Akkor mit tegyünk? Hunyászkodjunk meg? Hagyjunk fel az ige hirdetésével? Mindezek a fájdalmak megszűnnek, és békességben élhetünk, ha befejezzük mások háborgatását, a bűneikre és annak következményeire emlékeztetni.

Fájdalmas, amikor nem, hogy értékelnék, hanem inkább kritikával illetik az üzenetet. Túl hosszú, túl sokat beszélsz a bűnről, nem kell riogatni a gyermekeket a kárhozattal, miért nem beszélsz csak Isten szeretetéről?

Nos? Mi is az Isten szeretete? „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” Róma 5:8; Nos, ez, amikor az igaz szenvedett a nem igazakért. Nem az az üzenet, amelyben simogatjuk a gyermekek bűnben pácolt lelküket, hanem elmondjuk, hogy mit tett értünk bűnösökért Krisztus! A szenvedésének értéke pedig csakis a bűn súlyosságán keresztül érthető meg. Mi az igazán Krisztusi szeretet? Ha hagyom a bűneiben tovább érlelődni? Vagy szeretném az elveszett állapotából megmenteni? Vajon miért is nevezik az evangéliumot „mentő szeretnek”?

Én egyben biztos vagyok – míg élek a teljes evangéliumból nem engedek, és a mentő szeretet erejével fogom azt hirdetni. Sok fájdalommal fog járni, mint az eddig is volt, de hiszem, hogy a teljes evangélium az az Istennek ereje, minden ember üdvösségére. (Róma 1:3;), és ezt nem fogom szégyelni!

Kedves testvérem! Felsorakozol azok sorába, akik hasonlóan gondolkodnak? vagy továbbra is megalkuszol, és azt hirdeted, amely a viszkető fülű hallgatóság hallani akar (2 Tim 4:3)? Mert akkor te is olyan leszel, mint fő igénk prófétái, akiket mindenki szeretett.

Engedelmesség

Engedelmesség – azaz, amikor nem úgy történnek a dolgok, mint

ahogyan „ÉN” akarom…

„Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban…” 2 Kir 5:

Szíria ma is a figyelem középpontja, mint akkor anno több, mint 2500 éve. Akkor is forró volt ott a helyzet, mint ma. De akkor volt valaki, aki stabilitást hozott az arámok életébe. De nem csak stabilitást, hanem erőt, hatalmat, sőt rettegést a többi népekben. Mindez egy híres hadvezérnek, Naamánnak köszönhető. Megbecsült ember volt. Azt olvashatjuk róla, hogy az Úr ezközként használta népe felszabadításában. De – itt jön a fekete leves – bélpoklos, vagyis leprás volt. Azt hiszem ma az AIDS-el lehetne összehasonlítani, vagy volt, aki inkább az ebolához hasonlította, annyira írtóztak az akkori emberek a leprától. Gyógyíthatatlan betegség, és gyakorlatilag az ember élve elkezd bomlani. csúnya egy betegség. ma is vannak leprások, de már lehet gyógyítani, vagy legalább is kordában tartani.

         Nos, ez biztos vége volt a pályafutásának, de a népe számított rá, és mindenki fontosnak tartotta. Ő is kipróbált talán végtelen sok módszert, hátha mégis, mint a rákbetegek manapság… Ebben a keresgélésben kap egy „fülest”, hogy van ám gyógyír Izráelben, a próféta meg tudná gyógyítani. Nem láthatok bele Naamán gondolataiba, de az, amilyen vehemenciával útra kel, sokmindent elárul. királyi kísérő levél, ajándékruha, ezüst, arany, nagy kíséret… Bizony mikor az embernek ez a legutolsónak tűnő kapaszkodója marad, arra bizony készülni kell. Mint jó diplomata, előkészített mindent. Csak épp elfelejtette azt, hogy utána érdeklődjön a kislánynál, hogy hová is fogok becsöppeni. De hát az nem szíria, meg a környező országok, ahol csak ajándék és királyi levéllel mindent el lehet rendezni… Ez barátom Izrael! Itt mások a törvények és a szabályok! Nos, barátom, te hogy indulsz Isten megszentelt földjére? Saját elképzelt taktikákkal? Talán te is felszerelkeztél? Gondolod, hogy a szavaid fortélya Istennél hatnak valamit? Ne gondold! Ez az egész kész csalás! Őt nem lehet megvenni, kifizetni, „letudni”! Nála mások a játékszabályok. És talán tetszik vagy nem, olyan pályán játszol, amelyben Ő szabta meg a játékszabályokat. Itt nemúgy működnek a dolgok, hogy te adsz, és akkor Ő is!

         Miután Izráel királya kétségbeesetten tépegeti ruháját, Naamán elkeseredése még kiábrándítóbb, mint azelőtt volt, az Úr azt mondja, nos, itt az idő, úgy látom mindenki felkészült! Mire? Arra, hogy végre megismerjék, hogy kicsoda Ő. Még a király is csak a szájával tudta, hogy megelevenít, meg hogy megöl, de a reakciója alapján világos, hogy tehetetlen. De nem az Isten embere, aki tettre kész, és tudja a megoldást, mind a király, mind a hadvezér esetében. Itt mindenki fellélegez, és azt hinnénk, hogy jön, a „Happy end”. Hát nem, legalább is Naamán számára. A király megnyugszik, de Naamánnak élete legkeserűbb pillanata jön el, mégpedig az, hogy meg kell alázkodnia. Engedelmeskedni kell egy szolga parancsának. Tudniillik, nem is Elizeus, a nagy próféta közli vele, hogy mi a titka a gyógyulásnak, hanem kiküldi a szolgáját. Ejnye-bejnye Elizeus! Hol a jómodor? Nem kellett volna körbe ugrálni, tiszteletét kimutatni ennek a nagy hadvezérnek? Miféle példamutatás ez a mai keresztyének felé? De lássuk be, Naamánnak erre volt szüksége. Túl nagy volt az önmaga elképzelése, amelyben reformot csak így lehetett elkezdeni. Egy kemény „Törléssel”. Ki kell törölni a hamis istenképeket! Az Úr másként játszik, mint az ő hazájában szokás… Fájdalmas, de kijózanító. Nos, ha kellően kiábrándultunk önmagunk szervezte Istentiszteletünkből, akkor jöhet az igazi, amelyben egy a kulcsszó, engedelmesség!!!! Kimondani könnyű, de mikor legyalulja a mi elvárásainkat az Istennel szemben, na az keményen fáj! Megalázkodni, és meghunyászkodni, elismerni, de milyen keserű pirula ez a mi ÉNünknek!

         A szolgák lelkesítő beszéde végre elviszik őt oda, ahol engedelmességéből olyan csodát láthat, amelyben lehullnak az addig elképzelt istenképek az elméjében, világosság gyúl, és tudja a zsigereiben, hogy mit jelent az Urat tisztán, Hozzá méltóan tisztelni.

Nem baj, ha összetörnek az általunk alkotott istenképek, ahogyan elvárjuk Isten munkáját az életünkben, sőt, azt mondom, hogy inkább bele kell simulj az Ő akaratába! Hidd el, a kellő pillanatban te is fogod tudni, hogy mi az Úr akarata! Csak ne felejts el ENGELEMESKEDNI!

Legújabb körlevelünk

Áldott feltámadásünnepet!

Kedves Testvéreink!

Istenünktől gazdagon megáldott húsvéti ünnepet kívánunk!

Testvéri szeretettel: 

András, Szilvia, Levente, Teodóra, Lídia és Emília.

Rabbóni

Még piros a kereszt az ártatlan vértől,
Még hangos a város a zajongó néptől…
A kisorsolt ruhát lengeti a szelő,
Fénysugárban úszik a búskomor felhő.

Pirkadó hajnalban rózsaillat árad,
Nárdus olajával bús Mária fárad
A temetőkertbe, hol harmatcsepp ragyog,
Tétova léptekkel a sír előtt lerogy.

Hosszú évezredek vágyódó reménye,
Hite, bizodalma, ott van a lelkébe’…
Hogy életre keljen Mestere szavára,
S örömüzenetet vigyen a világba.

Hisz őt soha senki még úgy nem szerette,
Mint az, aki nehéz bűneit elvette;
S mikor ott a kertben hangját újra hallja:
„Mesterem, Rabbóni!” – hangos szívvel vallja.

A kereszt elhorkadt. Nem piros a vértől,
Nem zajong a nép sem a fizetet bértől…
De Mária hangja itt cseng a lelkemben:
Mesterem tündököl – hitem napfényében.

Bányai Ferencné

Húsvéti ünnepi klub 2016

Kedves testvérek!

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a húsvétra való készülés egyik fontos állomását az ünnepi Húsvéti klubbot. A hozzá való anyagot tőlünk, vagy egyenesen a VISZ irodából megrendelhetitek. Több helyen szeretnénk megszervezni ezt a rendkívüli alkalmat, ha te úgy látod, hogy segítségre van szükséged az előkészületben, vagy ha egyeztetünk, akár a lebonyolításában is segítünk. 

Isten áldjon benneteket, áldott készülődést!

Testvéri szeretettel: 

Barta András és Szilvia

Új „ideiglenes otthonunk”

Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Zsidók 13:14;

         Számtalanszor elhangzik, ugyanígy a mi családunkban is, de jó lenne, ha… Mindig valami különleges, valami több, jobb kellene. Az ember lelke a jobb felé vágyik. Nincs ezzel semmi gond, egészen addig, amíg nem nő túl rajtunk, és igényeink rabjává nem leszünk.

         Mikor életünk egy másik vágányra került, több mint 20 éve, akkor igyekeztünk nem a saját igényeinkhez mérten élni, és dönteni. Jézus jó példát adott. Azt mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy Ő is a városfalon kívül szenvedett értünk. Ezért, ne nagyon rendezkedjünk be ebbe a világba, mert nem lel lelkünk úgysem maradandó várost ezen a földön, mindig lesz, ami meglévő állapotunkból szeretne följebb vinni, igényesebbnek lenni. Inkább sóhajtozzuk az eljövendő várost, a mennyei Jeruzsálemet!

         Így, sokkal könnyebb a döntés, amit meghoztunk 2 éve, amikor az Úr arra szólított fel, hogy legyünk része a Magyarországi gyermekszolgálatnak, amit Kárpátalján 17 évig végeztünk. Nagyon nehéz döntés volt, és az a folyamat, amely elhozott minket a Bács-Kiskun megyébe, komolyan próbára tette a küldetésbe vetett hitünket. Otthagyni egy kiépített szolgálatot, annyi munkatársat, gyerekeket, fiatalokat, akik az életünk részei voltak, szüleinket, testvéreinket, akár vér, vagy lélekben fogantakat – rettenetesen nehéz volt. De - nincsen itt maradandó városunk – ez minden határt lebont, minden távolság közelivé kerül, minden küldetés megtelik erővel, lelkiséggel, örömmel…

Megérkeztünk. Egy picinyke kis Faluba, ahol a gyülekezet a jelenlétünkkel majdnem megduplázódott! De öröm tölti el a szívünket, amikor az iskola, az óvoda, a papírügyek 2 nap alatt el lett rendezve. Isten előttünk járt! Egyre inkább bontakozik ki a kapcsolatépítés váza, a tennivalónk, a lehetőségek tárháza. Hordozzuk ezt is imádságban, hogy azt tegyük, és csak azt, ami fölfelé mutat, és vezet!

         Kérlek benneteket, ne feledkezzetek meg rólunk imádságaitokban! Gondoljatok ránk, a kezdetek mindig nagyon nehezek, főleg ott, ahol a neved nem jelent semmit, ahol nem tudják ki vagy, csak azért bizalmasak veled, mert az Úr gyermeke vagy. Imádkozzunk nyitott kapukért, hogy céljainktól ne tántorítsanak el, hogy üzenetünk a Megmentő Krisztusunkra mutasson. Könyörögjünk az anyagi támogatottságunkért, hogy legyen bizalmuk a testvéreknek ránk bízni adományaikat, és hadd érezzék, és lássák meg majd azok áldásait az itt élő fiatalok életében!

Köszönjük!

Akcióterv

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt kollégák! Ügynökségünket a nagyfőnök egy rendkívüli feladattal bízta meg! Minket ért a legnagyobb megtiszteltetés, hogy a titkos ügynökségek történetében a leghatékonyabb projektet valósítsuk meg. A projekt neve: Akcióterv.

Ez a kis monológ országos konferenciánk egyik szemináriumán hangzott el.

Tábori tapasztalatainkról tartottunk előadást, arról, hogy mi a tábor küldetése, célja, milyennek kell lennie a tábor vezetőjének, és a munkatársaknak.  

Mikor először felvetődött a munkatársi megbeszélésen, hogy milyen előadások lehetnek, akkor tele voltunk ötletekkel, és amikor felvetődött a kérdés, hogy ki tudna ebben a kérdésben szemináriumi előadást szervezni, akkor izgatottak voltunk, rengeteg dolog megfordult a fejünkben, de nem mertünk kezet emelni, hogy mi elvállaljuk. De látva a szükséghelyzetet, a lehetőséget, és a rengeteg ötletet, amiről ott beszélni lehet, elvállaltuk.

A felkészüléssel nem volt gond, mivel okleveles táborvezető oktatók vagyunk, 16 év tapasztalattal. De amikor elközelgett a pillanat, amikor összeállt a kép, az előadás vázlata, a vetített szemléltető, egyre inkább a szívem nem a mellkasomban, hanem a torkomban dobogott. Mikor pedig odaálltam a testvérek elé, szinte szédelegtem, és kapkodtam a levegő után. Csak nagy nehezen tudtam összeszedni a gondolataimat.

Három alkalommal került sor az előadásra, s a következő kettő, sokkal könnyebb volt, egészen felszabadultunk. A végén többen is odajöttek, és elmondták: „Pont most készülünk tábort szervezni az idén, ez nagy segítség volt”, egy másik testvér azt mondta: „Azt hiszem, újra kell gondolnom, hogy miért is szervezek tábort…”

Szilvia a konferencia ideje alatt az irodalom árusításába segített be, ők a szünetekben voltak elfoglalva. Nagy érdeklődés volt mind az 5NK, mind az idei „Titkos ügynök tábor” anyaga iránt.

Áldott alkalom volt, és maga a konferencia is egy erős szikra volt, amely beindított arra bennünket, hogy a nyáron tábort szervezzünk! Legyen áldott az Úr, hogy ott lehettünk, és eszközeiként használt bennünket.

AZ elhangzott előadás hanganyaga itt letölthető :)

Áldásokban gazdag, Boldog Új Évet Kívánunk!