Engedelmesség

Engedelmesség – azaz, amikor nem úgy történnek a dolgok, mint

ahogyan „ÉN” akarom…

„Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban…” 2 Kir 5:

Szíria ma is a figyelem középpontja, mint akkor anno több, mint 2500 éve. Akkor is forró volt ott a helyzet, mint ma. De akkor volt valaki, aki stabilitást hozott az arámok életébe. De nem csak stabilitást, hanem erőt, hatalmat, sőt rettegést a többi népekben. Mindez egy híres hadvezérnek, Naamánnak köszönhető. Megbecsült ember volt. Azt olvashatjuk róla, hogy az Úr ezközként használta népe felszabadításában. De – itt jön a fekete leves – bélpoklos, vagyis leprás volt. Azt hiszem ma az AIDS-el lehetne összehasonlítani, vagy volt, aki inkább az ebolához hasonlította, annyira írtóztak az akkori emberek a leprától. Gyógyíthatatlan betegség, és gyakorlatilag az ember élve elkezd bomlani. csúnya egy betegség. ma is vannak leprások, de már lehet gyógyítani, vagy legalább is kordában tartani.

         Nos, ez biztos vége volt a pályafutásának, de a népe számított rá, és mindenki fontosnak tartotta. Ő is kipróbált talán végtelen sok módszert, hátha mégis, mint a rákbetegek manapság… Ebben a keresgélésben kap egy „fülest”, hogy van ám gyógyír Izráelben, a próféta meg tudná gyógyítani. Nem láthatok bele Naamán gondolataiba, de az, amilyen vehemenciával útra kel, sokmindent elárul. királyi kísérő levél, ajándékruha, ezüst, arany, nagy kíséret… Bizony mikor az embernek ez a legutolsónak tűnő kapaszkodója marad, arra bizony készülni kell. Mint jó diplomata, előkészített mindent. Csak épp elfelejtette azt, hogy utána érdeklődjön a kislánynál, hogy hová is fogok becsöppeni. De hát az nem szíria, meg a környező országok, ahol csak ajándék és királyi levéllel mindent el lehet rendezni… Ez barátom Izrael! Itt mások a törvények és a szabályok! Nos, barátom, te hogy indulsz Isten megszentelt földjére? Saját elképzelt taktikákkal? Talán te is felszerelkeztél? Gondolod, hogy a szavaid fortélya Istennél hatnak valamit? Ne gondold! Ez az egész kész csalás! Őt nem lehet megvenni, kifizetni, „letudni”! Nála mások a játékszabályok. És talán tetszik vagy nem, olyan pályán játszol, amelyben Ő szabta meg a játékszabályokat. Itt nemúgy működnek a dolgok, hogy te adsz, és akkor Ő is!

         Miután Izráel királya kétségbeesetten tépegeti ruháját, Naamán elkeseredése még kiábrándítóbb, mint azelőtt volt, az Úr azt mondja, nos, itt az idő, úgy látom mindenki felkészült! Mire? Arra, hogy végre megismerjék, hogy kicsoda Ő. Még a király is csak a szájával tudta, hogy megelevenít, meg hogy megöl, de a reakciója alapján világos, hogy tehetetlen. De nem az Isten embere, aki tettre kész, és tudja a megoldást, mind a király, mind a hadvezér esetében. Itt mindenki fellélegez, és azt hinnénk, hogy jön, a „Happy end”. Hát nem, legalább is Naamán számára. A király megnyugszik, de Naamánnak élete legkeserűbb pillanata jön el, mégpedig az, hogy meg kell alázkodnia. Engedelmeskedni kell egy szolga parancsának. Tudniillik, nem is Elizeus, a nagy próféta közli vele, hogy mi a titka a gyógyulásnak, hanem kiküldi a szolgáját. Ejnye-bejnye Elizeus! Hol a jómodor? Nem kellett volna körbe ugrálni, tiszteletét kimutatni ennek a nagy hadvezérnek? Miféle példamutatás ez a mai keresztyének felé? De lássuk be, Naamánnak erre volt szüksége. Túl nagy volt az önmaga elképzelése, amelyben reformot csak így lehetett elkezdeni. Egy kemény „Törléssel”. Ki kell törölni a hamis istenképeket! Az Úr másként játszik, mint az ő hazájában szokás… Fájdalmas, de kijózanító. Nos, ha kellően kiábrándultunk önmagunk szervezte Istentiszteletünkből, akkor jöhet az igazi, amelyben egy a kulcsszó, engedelmesség!!!! Kimondani könnyű, de mikor legyalulja a mi elvárásainkat az Istennel szemben, na az keményen fáj! Megalázkodni, és meghunyászkodni, elismerni, de milyen keserű pirula ez a mi ÉNünknek!

         A szolgák lelkesítő beszéde végre elviszik őt oda, ahol engedelmességéből olyan csodát láthat, amelyben lehullnak az addig elképzelt istenképek az elméjében, világosság gyúl, és tudja a zsigereiben, hogy mit jelent az Urat tisztán, Hozzá méltóan tisztelni.

Nem baj, ha összetörnek az általunk alkotott istenképek, ahogyan elvárjuk Isten munkáját az életünkben, sőt, azt mondom, hogy inkább bele kell simulj az Ő akaratába! Hidd el, a kellő pillanatban te is fogod tudni, hogy mi az Úr akarata! Csak ne felejts el ENGELEMESKEDNI!