Összkép

 

²⁹ Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz."

³⁰ Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"

Itt láthatjuk, hogy miként lesz Fülöp, az Isten munkájának része.

Van néhány nagyon érdekes mozzanat ebben a szakaszban. Az egyik, hogy nem az angyal jelenik meg a komornyiknak, hogy elmagyarázza neki, hogy kicsoda Krisztus. Egy embert használ erre a célra. Ha azt gondolod, hogy kevés vagy, és nem vagy alkalmas a célra, akkor tudnod kell, hogy nekünk embereknek kell az ige hirdetését elvégeznünk. Nincs más lehetőség. A személyes bizonyságtételnek nagy ereje van! Ebben a szakaszban is látjuk, hogy előtte és majd az egész történet után a Lélek végzi amunkát ebben az emberben. Ugyanaz a Lélek, aki Fülöpben. Támaszkodj erre! Amelyik lélek benned munkálkodik, és arra késztet, hogy a hozzád közelebb lévő embernek beszélj Krisztusról, nem kell aggódnod, hogy mi fog történni. Isten Lelke majd használja az elmondottakat.

A másik az, hogy sokan vannak, akik sokat tudnak, csak olyan tudás az, mint puzzle darabok egy szatyorban. Nem látják az összképet. Ahhoz, hogy láthatóvá váljon, sokszor – és néha sokat, és sokszor – kell beszélni egy-egy keresőnek Isten dolgairól. Ne spórold az idődet. Valaki azt kérdezte egy telefonhívás alkalmával a partnerének: „ - Tudod mi a legfontosabb ebben a pillanatban nekem?  - Micsoda? - jött a kérdés. – Az, hogy veled beszélgetek.” Ne legyen fontosabb annál, amit épp csinálsz. Ne járjon máson az agyad, csak az, amit épp rád bízott az Úr! Imádkozz közben, hogy adjon az Úr szavakat a szádba, és munkálkodjon annak az életében, szívében, akivel beszélgetsz.

A hiányzó láncszem

 

És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,… Apostolok cselekedetei 8:27;

Egy Istent kereső ember. De nem akármilyen, hanem

olyan, aki épp imádni járt a Mindenható Istent Jeruzsálemben. Sokan prozelitának, vagyis pogányokból lett zsidónak tartják, de nem igaz. Miért? Mert ez az ember zsidó származású. Salamon idejéből sok zsidó költözött Etiópiába, hogy ott a Mindenható imádatát segítsék, és segítsenek a helyieknek egy „Isten uralmat” – Teokráciát felépíteni. Ezeknek a leszármazottja lehetett ez a főember. Ismeri a héber írást, tudja, mit jelent imádni az Istent.

Csak van egy bökkenő. Épp elkerülte azokat a hívőket, akik Krisztust követik. Nem tud Jézusról, arról, hogy milyen nagyszerű lehetőséget adott az embereknek! Meg lehet békülni az Istennel!

Ez az ember hazafelé kutatja az írásokat, hogy valamiképpen lelki békére találjon. És amint tudjuk, pont a legfontosabb részt olvassa Ézsaiás tekercséből. Nem fantasztikus, és egyben elkeserítő? Fantasztikus, mert olvassa az írást, amely pont Jézus áldozatáról szól, de elkeserítő, hogy épp az a láncszem hiányzik belőle, aki mindent összeköt. Maga az Isten Fia! Mert lelki békességet, és az ige igazi értelmét senki nem képes magáévá tenni Krisztus nélkül.

Akár te is lehetsz egy ilyen ember, aki imádja Istent, olvassa az igét, csak épp hiányzik egy fontos láncszem. Krisztus Jézus. De a csodálatos az, hogy ezt lehet orvosolni.

Ugyanez van, amikor is, ha Krisztus háttérbe szorul, és minden mindennel kapcsolatban van, csak épp nem Krisztussal. Nem lehet úgy élni, hogy Krisztus az életed része lett, csak bizonyos körülmények miatt a háttérbe szorult, mert akkor már nem Ő az összekötő kapocs. Átveheti az Ő helyét a rutin, a megszokás, a lendület. Tudom, gyakran előfordul velem.

A helyemen vagyok?

 ²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen."

²⁷ Ő felkelt, és elindult. 

Fülöp Samáriában egy ébredésnek volt a tanúja. Az Úr abban használta, hogy egészen különleges dolgokat vigyen véghez. Emberek sokaságát vezette Jézus Krisztushoz, akik örvendezve fogadták az örömhírt, hogy van Messiás, és a bűneikre van megoldás. Újra élő kapcsolatuk lehet a Mindenható Istennel.

            De a következő pillanatban azt olvassuk, hogy el kellett hagynia a gyümölcsöző szolgálatát, és el kellett mennie egy sivatagos, kietlen helyre. Milyen érdekes? Mindig jó fürödni az Úrat meg illető dicsőségben, egy ébredésben, és milyen rossz az, ha nem látunk olyanokat, akik csak egy kicsit is érdeklődnének az evangélium iránt. A sivatag egy olyan hely, ahol várni kell. Várni azt, aki majd egyszer felbukkan, és érdeklődik Isten iránt. Talán tévedett Isten, hogy egy ilyen értékes, lendületes embert kivett egy ilyen hatalmas aratásból? Jó a kérdés, de ez arra mutat, hogy nem jól ismerjük a Mindenható Istenünket. Az Ő terve olyan, mint egy óránál a fogaskerekek. Mindegyik nélkülözhetetlen. Fülöp olyan helyen kellett teljesítsen, ami pont olyan fontos, mint Samária ébredési hulláma. A mi Atyánk terve tökéletes, és hiánytalan!

            A másik véglet az, amikor nem látjuk a kaszától a búzatáblát. El vagyunk foglalva a kaszánkkal, amivel aratnunk kell. Isten arra hívott el, hogy arassunk! Nagyon el vagyunk foglalva az eszközzel és nem azzal, hogy lássuk az embert, az embereket.

            Ma reggel felkeltél, és jól tetted, hogy foglalkozol a kaszával. Azzal, hogy felkészült legyél. Az ige tanulmányozása ezt jelenti. Felkészülni! De mire? Hogy a kaszánk egyre szuperebb legyen? Akár arra is, de főleg, hogy arassunk! Kész vagy az aratásra? Most erre hív az Úr!

Vajon Fülöp tudta, hogy hová küldi Jézus? Nem tudom. Nem tudom azt, hogy mennyire volt járatos a vidéken, de egy biztos – engedelmeskedett! Vegyél példát Fülöptől, aki kész volt engedelmeskedni, és ha kellett, akkor szavakba foglalni Isten megváltó üzenetét, akárcsak egy embernek, egy lakatlan vidéken…

 (Folytatjuk)