Három fiatal állt meg mellettem, akik önszántukból jöttek előre, és néhány számukra is meglepő kérdést szegeztem nekik: „mit tart fontosnak az éltében, mitől tartja értékesnek az életét, Mit vár el az élettől, Mit tett eddig azért, hogy álmai valóra váljanak?” Meglepő volt számukra a kérdés, de a megadott válaszok is megleptek engem! Három olyan fiatal jött ki, akik céltudatos válaszokat adtak ezekre a kérdésekre.
Pál apostolnak is megvoltak a válaszai, és életcélja elérésében olyan lépéseket tett, amelyről sok akkori zsidó csak álmodott. Gamáliél lábainál tanulhatott. Ez olyan, mint ma a Cambridge egyetemen tanulni. De ehhez társult elvakult fanatista vallásossága sem volt elég ahhoz, hogy bejuthasson a mennyek országába! Egy külső erőnek, magának az Úr Jézusnak kellett beleavatkoznia az életébe! És a Damaszkuszi úton egy új utat kezdett el Pál járni! Egy utat, amelyen minden tudása és képessége másodlagos lett, ahol egyedül az Úr Jézus volt a meghatározó személy és nem ő. Ahol a szeretet minden tudást, teológiai dogmákat felülírt! Ahol rabszolga és király egy csónakban kellett eveznie. Erre az útra hívtuk a fiataljainkat Január 16-20-ig minden este 6-9 óráig. Az evangélizáció mellett volt ezeken az alkalmakon vetélkedő, Bibliai nyomozás, keresztyén Karaokee, kézimunkák… A fiatalok élvezték! Közzétettem a Facebookon az interneten néhányat az este képeiből, és olyan megjegyzéseket olvastam, mint: „úgy unatkozom, várom már az estét, az ifit…” Jó ezeket a sorokat olvasni.
De ugyanakkor már ezek a fiatalok nem ugyanazok, mint 10 évvel ezelőtt. Teljesen más az értelmi szintjük, de a szókincsük is. Szeretnivalók, és küzdeni kell értük! Ezért egy imaharcot kell folytatnunk, és erre az imaharcra hívlak most téged kedves olvasó, hogy minél több fiatal életében változás történhessen, és új életet kezdjenek, egy új utat kezdjenek el járni!
