Áldott Karácsonyi ünnepeket!

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. János 1:9; 

Túrmezei Erzsébet
KENYÉRNEK JÖTTÉL 

Kenyérnek jöttél éhező világba, 
világosságnak sötét éjszakába, 
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak, 
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak. 
Jöttél útnak, igazságnak, életnek, 
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek, 
Jézus, Jézus! 

Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen, 
mért tévelyegnénk világtalan éjben 
tanácstalanul és halálraváltan 
és úttalanul a hazug világban, 
amikor benned mindent megnyerhetünk, 
kis jászlad elé odatérdelhetünk, 
Jézus, Jézus! 

Krisztus fénye ragyogja be életeteket, családotokat, szolgálatotokat!

Áldott karácsonyi ünnepet!

Mellékletek 

Nyári szolgálatok

Jézus az én Megváltóm és barátom 2015.08.17-20.

              Festői táj, gyönyörű kilátás, hatalmas tér, a falu közepén. Aklihegy mindig a szívünk csücske, és a nyári szolgálatok végén újból napközis tábort szervezhettünk az Aklihegyi, Tivadarfalvi és a Batári Református gyülekezetek gyermekeinek. Már 2000 óta folyamatosan szervezünk hol napközis táborokat, hol 5 Napos Klubokat, vagy ha időnk engedi, akkor mindkettőt. Az idén a „Jézus az én Megváltóm és barátom”tanítási anyaggal jöttünk a gyermekek közé. Azt feltételeztük, hogy a már ismert arcok jönnek el, de rá kellett jöjjünk, hogy azok már rég az ifis korosztályba tartoznak. Új gyerekek, más lelkület. Már nem ugyanazok az elvárások,mint régen. Az evangélium viszont nem változott. Korábban a táborban egyedül nekem volt telefonom, ma már a 6 éves gyerek is hatalmas okos telefonnal a kezében érkezik, és érdeklődik a WIFI jelszava iránt. S mivel a gyermekek sem ugyanolyanok, más a tanítási stílus, más a játék, sőt az időbeosztás is. A fegyelmezés pedig sokszor nem az egyszerű megszólítás, hanem a személyes beszélgetést igényli, mert egy-két gyermek teljesen antiszociális, sem ő, sem a körülötte ülők nem képesek figyelni. Örültünk azonban annak, hogy egy áldott beszélgetés után, teljesen megváltozott a gyermek viselkedése és a hozzáállása a táborhoz.

A csütörtök délutáni foglalkozást követően többen jöttek el lelkigondozásra. Örültünk, hogy az elhintett magvak kikeltek, és aratásra értek be. Sok esetben ezek a gyerekek az otthoni, gyülekezeti igemag vetésének a termései, de vannak, akik első alkalommal jönnek, és készek követni a mi megváltónkat, Jézus Krisztust. Az egyik srác azt mondta távozáskor: „Örülök, hogy Jézus mostantól a legjobb barátom lesz, és Ő az én Megváltóm.”Imádkozzunk ezekért a gyerekekért, hogy az Úr hadd nevelje őket hitben, és hadd legyenek a gyülekezetek aktív tagjai. Könyörögjünk azokért is, akik nem hoztak döntést, hogy az Szentlélek hadd munkálkodjon bennük, és érlelje az elhintett magvakat!

Tűzoltó táborok a Kárpát-medencében

A Bibliában több helyen is megjelenik a tűz, amely megemészt vagy megtisztít. Ha a tüzet keressük a Bibliában, talán először Mózes történetei jutnak eszünkbe. Isten égő csipkebokorból beszélt vele először, és lángoló tűzben jött le a Sínai-hegyre, amikor odaadta népének a

Tízparancsolatot. Isten, az Ő tökéletes parancsaival nemcsak arra akarta ráébreszteni a zsidókat, hogy szükségük van a megváltásra, hanem védeni is akarta őket általuk. De hogyan hozható mindez párhuzamba a tűzoltókkal? Istennek a legfőbb célja az, hogy Önmagát megdicsőítve sokakat az üdvösségre segítsen, vagyis megmentse a lelküket az örök életre. A tűzoltók elsődleges célja pedig az, hogy embereket mentsenek ki különböző veszélyes helyzetekből, illetve megelőzzék azok kialakulását. Ők az emberek testi épségét akarják megóvni a tűzvédelmi szabályokkal, míg Isten az emberek testi és lelki jóléte érdekében adta parancsait.

A tűzoltás először itt Kárpátalján kezdődött meg. Június 15-20.-ig tartottuk a táborunkat. Ilyen jellegű tábort még nem szerveztünk. Nagy volt a kihívás, nem csak azért, hogy a gyermekeket összeszedjük a területünkről, hanem azért, mert maga a téma igényelte azt, hogy komolyabban beleássuk magunkat a tízparancsolatba és alkalmazni tudjuk azt a gyermekek életére.

Mikor belekezdtünk az első hetünkbe, volt egy tanítónk, aki azt mondta: „Nagy fába vágtátok a fejszéteket”. És nagyon igaza volt. De akkor inkább kerüljük a témát, és ne tanítsunk róla? Az egyik suhanc legény az utolsó táborunkban azt mondta, hogy így kellene az iskolában is tanítani, mint ahogy András bácsi tanít bennünket, mert akkor biztos, hogy 12-esünk lenne. Nagy segítség azonban a munkatársi csoport is, a feladatok nagy részét ők végzik, és ha mindenki a helyén van, az áldás sem marad el. Hálásak vagyunk Urunknak, hogy tanítói csoportjaink egyre jobban feltalálják magukat a szolgálatban.  

Igaz, hogy A Bács-Kiskun megyei táborában (Július ) különösen nagy nehézséget okozott ennek az anyagnak a megtanítása, mert ott az ovis korosztályból is voltak, közel 70-en. És ezt az anyagot, amely nekünk fejtörést okozott a 10-13 éveseknél, lefordítani a 6-8 éves gyermekek nyelvére, az igazán kihívás volt! De a gyümölcsök mindig jelzik, hogy értik-e a gyermekek a tanítást. Az egyik alkalom végén egy srác megkeresett, hogy ő szeretné a szívébe hívni az Úr Jézust! Egy hosszú beszélgetés után örömmel hangzott el a döntés az imádságában.

A hazai legutolsó tűzoltó táborunk Augusztus 10-15.-e között volt megszervezve. Nagy kihívás volt ez számunkra, mert majdnem minden munkatársunk kezdő volt. Ráadásul többen voltak a 13 éven felüliek, akik számára külön foglalkozást szerveztünk.  Csütörtökön vidámest, ahol minden raj előkészíthette a vidám s komoly jeleneteit, majd a tábort pénteken csendsétával zártuk. Áldott legyen az Úr, minden áldásáért, munkatársaink odaadó szolgálatáért, hogy irányt mutathattunk ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak.

2015.08.3-8. Az Orgoványi táborunk volt az utolsó magyarországi szolgálatunk a nyáron. Tapasztalt hívő közösség, könnyed ráhangolódás a dolgokra, mindenki kereste, hogy hol lehet áldássá. Így könnyű volt levezetni a napközis tábort a Református gyülekezetben.

              Igaz, hogy a gyülekezetnek ez volt az első napközis táboruk, de úgy mentek a dolgok, mintha már hosszú évek tapasztalataival rendelkeztek volna. Vagy talán azért, mert ígéret van az áldásra? Mert oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek egyetértésben vannak.

A gyerekek létszáma napról napra növekedett, és a játékok alkalmával volt, aki azt mondta, hogy elhozza az unokatestvérét, mert ebből nem maradhat ki. Örültünk annak, hogy a tanítások, a csoportbeszélgetések, mind nagyon jól sikerültek, néha nehéz volt őket leállítani, annyira belemelegedtek a beszélgetésbe a csoportfoglalkozások alatt. S arról, hogy mindig finom étel kerüljön ebédre az asztalra, a gyülekezet speciális csapata a konyhások gondoskodtak. S a végső meghívást követően lányok fiúk egy tucatja keresett meg bennünket, hogy döntést hozzanak, vagy azért, hogy megerősítse korábban meghozott döntésüket. Az áldást még az is megerősítette, hogy a végén a gyermekek egy része elhozta a szüleit is, ahol foglalkozhattunk immáron nem csak a gyermekekkel, hanem a felnőttekkel is. A felnőtteknek tartott előadásunk után odajött egy idős hívő bácsi, megszorította a kezemet, és azt mondta: „Nagyon köszönöm, hogy mindezt elmondtad!” Imádkozzunk, és adjunk hálát a hitre jutott gyermekekért, azért, hogy hirdethettük az evangéliumot nem csak a gyermekeknek, de a felnőtteknek is. Kérjük mennyei Atyánkat, hogy az elhintett mag ne maradjon gyümölcsök nélkül, hanem hozza meg a maga termését.

Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye tábora 2015.07.20-24.

Sokan a testvérek közül, amikor egy tábori beszámolót tartunk, gyakran az az első kérdésük, hogy hány gyermek vett részt a programban. A számok gyakran megcsalnak, mert nem a nagy számokban mérjük az áldást.  Minél több gyermek, annál több nehézséggel kell szembenézni, minden téren. A Bács-Kiskun megye  Református gyülekezeteinek táborában 227 gyermekkel és fiatallal voltunk együtt. Nagy volt a szórás a korosztályok között, az egy korosztályon belül is nagy különbségek voltak fegyelmezettséget és figyelőkészséget tekintve is. Egy ilyen nagyszabású táborra mindenképp nagy előkészület szükséges. Az áldás forrása abban rejlik, hogy mennyire nyitottak a gyermekek és a fiatalok az elhangzott igére. Ilyen létszámnál nehézséget jelent a gyermekek megismerése is, ami a bizalmas beszélgetésekhez szükséges. Sokakban mégis megindult valami. Volt alkalmunk személyesen beszélgetni a gyermekekkel, fiatalokkal, s a lelkész testvérek visszajelzése is biztatott. Adjunk hálát, hogy ennyi gyermek és fiatal hallhatta az evangéliumot. Áldott legyen az Úr, hogy voltak, akik döntést is hoztak Krisztus mellett. Imádkozzunk, hogy az Úr munkálkodjon a többi gyermekben, és adjon vágyat arra, hogy keressék az Urat és elmenjenek a gyülekezetekbe. 

Bácsalmási legénytábor 2015.07.6-10.

Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez Zsoltárok 78:8;

Lázadó és dacos fiatalt már láttam, a táborokban, az ifialkalmakon találkoztam is sokukkal. De lázadó felnőtt, vagy dacoló? Nos, azt nem igazán láttam. Sok értéktelen életet láttam, olyakat, akik lemondtak emberségükről, mivoltukról, de milyen a dacos és lázadó felnőtt? Nos, megláttam a Magyarországi táborozásaink alatt. Nem csak magukat a szülőket, de gyermekeiket is. A gyermekeik értékrendje, tisztelete nagyon antiszociális. A társadalmi normákat kigúnyolják, nevetnek alapvető dolgokon, mint azon, hogy hálásnak lenni az ételért, a lakhatásért, mindent egyértelműnek vesznek, és ezen felül követelik a szüleiktől, hogy többet, többet. Ők persze nem részei ennek a „többnek”, nem veszik ki a részüket a munkából, sőt, az elfoglaltságaik jó része a számítógépes játék, a televízió, a szociális hálók. Ilyen gyermekek közé vitt bennünket az Úr, mikor igent mondtunk munkatársunk kérésére.

        Roma gyerekek, halmozottan hátrányos gyermekek, nevelőszülőknél felnövő gyermekek, és talán 20-30 %-a egészséges család sarja.

        Az engedelmesség, szinte minden gyermek szótárából hiányzott. Egy étkezést sem nem tudtunk megkezdeni, mert folyton duruzsoltak, és kacagtak, mikor tiszteletet és csendet követeltünk meg tőlük. Folytathatnám azzal, hogy csúnyán gúnyolták egymást, volt nem egy alkalom, hogy verekedés tört ki, hisztis kirohanások történtek. De nem szeretném elvenni a kedvét egyetlen olvasómnak sem, mert van jó hír. A fiúkat két csoportban tanítottuk. Mi a kicsikkel voltunk, a 6-11 évesek között a nagyobb fiatalok (12-16) tinialkalmon voltak. Ami nagyon meglepő volt, hogy a tanítás alatt figyeltek. A lelkigondozás alkalmával pedig több fiatal Urának és Megváltójának nevezte az Úr Jézust. Áldott legyen az Ő nagy neve érte, hogy ilyen kemény talajon is hajtott a vetés, szárba szökkent, és termést hozott. Imádkozzunk, hogy a többi gyermek életében is legyen változás, és akik döntöttek, azok keressék meg azt a közösséget, ahol lelkileg növekedhetnek, feltöltődhetnek.

Császártöltési Biblia tábor 2015. 06.29 - 07.03.

Anya, Anya, képzeld – szólt édesanyjának a kisgyerek – a mennyország az egy csodálatos hely! Ott nincs többé bűn és szenvedés, örökké örvendezni fogunk! Az édesanya meglepődött, s nem tudott mit kezdeni ezzel a kijelentéssel, amit a gyermekétől hallott. Jó visszahallani azokat a dolgokat, amiről tanítunk a gyermekeknek. „Jézus az én Megváltóm és barátom” című tanítási anyagot vettük a Császártöltési napközis táborban. A gyermekek szívták magukba az üdvösség üzenetét. Sokáig gátlásokkal voltunk tele, hogy a tanításunk mit ér Magyarországon, a szókincsünk egy bizonyos mértékben eltér, de jó volt látni, hogy a gyermekek ugyan olyanok, mint odahaza. A szükséghelyzetükkel, viselkedési problémáikkal együtt. S ha sikerül megmutatni a gyermekeknek, akkor megértik, hogy miért van szükségük a Megváltóra. És ezen a héten sikerült. Most ugyan, a szolgálatunkkal ugart törünk, és egyben vetünk, de hisszük, hogy az elhintett mag hamarosan ki fog kelni!

Nagy kiváltságban volt részünk, mert egy szőlőfeldolgozó üzemben tarthattuk a programunkat. Európai minőségben felújított borászat, ahol előadóterem, étkezde, teraszos rész, minden arra szolgált, hogy a táborunk minősége még jobb legyen. Sőt egy gyorskészítésű medencét is építettek, ami nem készült másból, mint szalmabálákból és halastavak alját takaró takarófóliából. El kell mondjam, hogy a vártnál nagyobb sikere volt.

A Bibliai lecke, a csoportbeszélgetések, a missziós történet mind szilárd alapja volt az evangéliumi szolgálatnak. A játékok, barkácsolás segített élmény dússá tenni a gyermekeknek a tábort. Péntek délután, befejezésül meghívtuk a szülőket is, ahol kenyérlángossal, és egyéb finomsággal kedveskedtek a házigazdák. A gyerekek bemutatták, hogy a héten mit tanultak, énekeltek, s a végén zárszóra egy bibliai üzenet is elhangzott a szülőknek.

S amit a leginkább várt mint felnőtt és gyerek az a tábortűz volt. Meggyújtottuk, énekeltünk körbeállva, és sokat beszélgettünk, milyen áldásos volt ez a tábor mindnyájunknak. A végén pedig nem kellett aggódnunk, hogy mi lesz a parázzsal, mert egész nap velünk voltak a helyi tűzoltók, s mikor már mindenki indulóban volt, ők parádéztak azzal, hogy a parazsat beoltották. Imádkozzunk azért, hogy a gyermekekben kigyúlt lángocskákat a világ nyomása ne oltsa meg, hanem égjenek Krisztusért, és világítsanak.

Áldott feltámadás ünnepet!

Csendes tenger nem nevel ügyes hajósokat!

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

    Jézus nem tudta, vagy pontosabban nem akarta mindegyiküket egyenként felkészíteni arra, ami őket  személy szerint érni fogja. Ő ennél egy sokkal inkább járható utat ajánlott fel: ""Fektesd bizalmadat belém" Ha tudnánk azt, hogy mi érne bennünket, akkor elkezdenénk különböző stratégiákat gyártani arra nézve, hogy miként küszöböljünk ki egy problémát, vagy egy súlyos traumával miként nézzünk szembe. Jézus ezzel szemben azt mondja: "Bízz bennem!"

Jézus jól látja az akkori tanítványság legnagyobb küzdelmét - azt, hogy most ugyan látják az Úr Jézust, de neki távoznia kell, hogy eljöhessen a Vigasztalás Lelke. Ha ma Krisztus itt maradt volna, akkor járhatnánk egész Jeruzsálemért, hogy vigasztalást kapjunk, sorokban várhatnánk, hogy eljussunk a mi Megváltónkhoz, hogy talán néhány rövid szóval vigasztalhasson. Így viszont mindenki élő kapcsolatban lehet a mi Urunkkal megváltónkkal, és az Ő Szent Színe elé járulhatunk, és azonnal, vagy idővel vigasztalást kaphatunk.

      A legnagyobb cél az, hogy békességünk legyen. Nagyon sok dologban van félelmünk, aggodalmunk, de az Úr világosan fogalmazott: "én legyőztem a világot.". Nekünk minden egyes csatánk győztes, még akkor is, ha a futball bíró, vagy a bíróság ítélete az ellenkezőjét állítja! Nekünk Krisztusban győzelmünk van, mert Ő legyőzte a világot. Mikor az első keresztyén üldözés elindult, nagyon sok keresztyént mondvacsinált perbe fogtak és kiforgatták vagyonukból, sőt, a hétköznapi kereskedők nem tudtak eladni, mert senki nem vásárolt tőlük, mivel keresztyénekké lettek. De győzelem volt Jézusnak az életükben, mert nem tagadták meg, Urunkat, hanem elmentek szolgáknak, és munkájukkal, megváltozott jellemükkel hirdették Krisztus nagyságát. Ma a legnagyobb kihívásunk az anyagi kérdés. Most Kárpátalján igazán nehéz helyzetben vagyunk.

Sokan elmennek "szolgáknak", mert korábbi munkájuk nem képes eltartani családjukat. A kérdés az, hogy békességben teszik ezt, vagy csak az anyagi fedezet biztosítása miatt, hogy ha biztonságban, akkor megszűnik a feszültség a

családban? Ne vegyétek provokációnak, de miért teszitek másként? Krisztus békessége tölt be benneteket? Őt képviselitek? Mert keresztyén őseink helyzete nagyban hasonlított a maihoz. Ők is rákényszerültek, hogy elmenjenek idegen vidékre családjukat hátrahagyva azért, hogy megélhetésük legyen. Sőt valamiként ennek köszönhetjük a keresztyénség terjedését is, mert elmentek ott gyülekezeteket alapítottak, vagy erősítették a helyi kis közösségeket. Ma ilyen Krisztusi indulattal indulunk neki a nagyvilágnak? Vagy minden mindegy, csak munkám legyen?

   Nagy az életünk tengerének hullámai, de hitünk itt lesz igazán kiképezve. Közeli barátom elmondta, hogy Csehországban dolgozik, de nincs egy élőhitű gyülekezet sem, sőt, az ott élő emberek elvándoroltak, idegenek jöttek helyükbe, akik még úgy sem keresik az Isten akaratát. Nos ilyen helyen is kell világítani! Csak ha ketten, vagy hárman összejönnek Istentiszteletet ünnepelni, az már kihívás, és egyben reménység szerint megragadó. 

Legyetek Urunk képviselői, Nagykövetei!

Betölteni küldetésünket

„De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi

jogodat! Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? .”

 1 Mózes 25:31-32

Nekem meglepő Ézsau válasza. Mint aki nem számít Isten mindenhatóságára, aki megtart. Vagy túlságosan kevésnek tartotta az Atyai örökséget? Vagy épp nem vette komolyan az Isten ígéretét, mely szerint minden népek közül választott nemzet az övé? De lehet minden együttvéve. Egy biztos, lemond az Úr neki szánt áldásairól, kedvezményeiről. Látok nagyon sok testvért, lemondani a küldetésükről e világ kincseiért. Látom, hogy szolgálatok maradnak félben, mert most épp nincs idő, erő, lelkesedés, támogatás… Igazából soha nem tudjuk meg, hogy Ézsau kivé lehetett volna. De te kedves testvérem, mire készülsz felcserélni az Úrtól készített jogaidat, áldásaidat? Egy tál lencse túl olcsó.  Nézzetek magatokba, mivé tett benneteket az Úr az újjáteremtő munkája során. Készek vagyunk hálaáldozatként magunkat NEKI áldozni?