Gyermekek a Mennyben – Bibliai
alapok 1
5Móz. 4:9;
Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon
magadra, hogy meg ne feledkezz azokról,
amiket saját szemeddel láttál; ne
vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és
unokáiddal is;
5Móz. 6:4-7;
Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk,
egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma
parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt...
Volt-e valaha olyan
isten, aki emberi képességeket meghaladva, rémületet okozva, minden fizikai
törvényt módosítva, felülírva - egymilliós népet gyökerestül kiemeljen, és egy
másik vidékre vigyen? (5Mózes 4:34) Nos, a mai napig sem történt hasonló!
Népvándorlás, migráció a mai napig is van, sőt erőteljesebb, mint azt valaha
érezhető volt. De hogy egy egész népet kiemeljen, olyan csak egyszer történt
meg!
Nagy volt a keserűsége a
népnek, hisz rabszolga volt. Imádságukban az Urat szólították, és kérték a
szabadulást. Mit láttak mind ebből a gyermekek? Látták a nyomorúságot? Látták a
szüleik robotmunkáját? Igen, vágytak más után? Nos, ez egy nehéz kérdés. Mikor
ez a természetes, és ez a mérce a családban, a klánban, az egész nemzetben!
Elfogadták, mint a legtermészetesebb dolgot a világon. De vajon, nem látták az
egyiptomiak életét, hogy az jobb, és őket csak kutyába veszik? Mindezzel
szintén tisztában voltak.
És akkor jön a változás
szele, de látva azokat a csodákat, elgondolkodtató, hogy mi járhatott az
eszükben. Egy gyermek látja vérré válni minden vizet, kivéve az ő földjüket. A
dögvészt, a szúnyogokat, a békákat… De őket mindez megkímélte. Szerintem nagy hatással
volt rájuk. Örültek, tiszta örömmel. Sajnálatos módon a felnőttek inkább csak
panaszkodtak. S eljött az az este, amikor minden gyermeknek a szüleivel együtt
virrasztaniuk kellett. Készen kellett állni, az indulásra. Gyakran próbáltam
elképzelni, hogy mi játszódott a kisgyermekek szívében. Nézték a szüleiket,
akik felövezve, összecsomagolva álltak a házuk közepén, és fogyasztották az
elkészített páskabárányt. Ők is része voltak. Különleges élmény volt. És az a
tudat, hogy elindulnak az őseik, Ábrahám, Izsák és Jákób földjére, felemelő
érzés lehetett.
És eljött a hajnal,
amikor sírással telt meg egész Egyiptom. És jöttek sokan az egyiptomiak közül,
és adtak aranyat, ezüstöt, és mindenféle dolgot, ami az rabszolga Izráel
népének nem volt. S akkor felhangzott a jel, és elindult mindenki a pusztaság
felé. Micsoda nagy hangzavar tölthette be azt az indulást. Sokan sírtak,
állatok bőgése, és az érzés, hogy szabadság vár rájuk, talán egyikük sem volt
tisztában azzal, hogy mit is jelent ez. Mert soha senki közülük nem volt
szabad, kivéve az egyiptomiakat. És megszabadultak!!!
Miért írtam le ezeket egy gyermek
szemével? Mert miután az Úr bejelenti Mózesnek, hogy bemehetnek az ígéret
földjére, egy nagyon fontos feladatot bíz rájuk: „Ismertesd meg azokat fiaiddal
és unokáiddal is; (5 Mózes 4:9)” Vagyis, át kell éljék, érzelemmel, értelemmel,
hogy mi is történt a nagy szabaduláskor Egyiptomban! Nem volt ez oly könnyű,
hisz az ember akkortájt is elfoglaltak voltak, meg a felettük álló vezetők sokszor
belevitték a népet a bűnbe, bálványimádásba. De attól a felelősség még mindig
megmarad! El kell mondani a következő nemzedéknek. Értsék meg, hogy nincs más Isten
mint az Úr! (5Mózes 4:34) És ne csak megértsék, hanem engedelmeskedjenek Neki,
és az Ő dicsőségére éljenek!
Ma
sincs ez másként! Ma is nagy kihívás a felgyorsult világunkban bizonyságtevő
életet élni. Gyermekeinknek jó példát adni az ige olvasására. Este imádságos
szívvel feküdni le. Kirívó ez a jelenlegi kultúránkban, de gyümölcs csak ebből
lesz! Nem beszélve arról, hogy a világ egészen mást diktál. Mást ajánl, szinte
ingyen! De az Urat követni, az Ő tetszésében járni, mindig áldozattal jár! De a
világ által nyújtott olcsó szabadság, végül szabadossággá növi ki magát, és
végül elfelejtik Istennek Hatalmas cselekedeteit, és beolvadnak abba a
maszlagba, amely végül magával rántva egyenest a kárhozat felé viszi
gyermekeinket!
Még ma, amikor nyitott
arra, hogy meghallgasson, beszélj neki az Úr hatalmas dolgairól, és beszélj a
hatalmas Istennek a gyermekedről, hogy szívében naggyá legyen Ő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése