Mert minden gyermekért harcolni kell!
A gyermek
nevetve nézz a szobavezetőjére a csoportos beszélgetések közben, és próbált
választ adni a kérdésre, hogy ő mi szeretne lenni: „Én… Hitler akarok lenni!” A
csoporttársai jóízűen kacagtak a poénos beszóláson, de mikor a szobavezető
rákérdett, hogy vajon tudja-e hogy ki is volt Hitler, persze nagyon jól tudta,
hogy ki volt. 12 éves kisrác viselkedése, és a többi srác viselkedése sokkolta
a munkatársi közösséget, és bizony még ennél súlyosabb gondok is előfordultak.
Úgy éreztem a világ kifordult mind a négy sarkából, és le
voltam dermedve azon, hogy a mai gyerekek miként viselkedtek és beszéltek.
Bevetettünk minden olyan fegyelmezési eszközt amivel féken tudtuk tartani az
ehhez hasonló dolgokat.
Nagyon örültem, hogy annak ellenére, amilyen bitang módon
viselkedtek egymással, nagy volt az érdeklődés az evangélium iránt. Sokan már
közülük hitben éltek, de akik nem azok is figyeltek, és bekapcsolódtak a tábor
életébe. Ahogyan bontakozott ki a tábor programja napról napra a gyermekek
viselkedésében látható volt a változás. De minden változás ellenére nagyon
komoly odafigyelést igényelt tőlünk. Nem beszélve a sorozatos
megbetegedésekről, amelyek a nagy meleg miatt történt. Szinte minden nap volt
egy-két beteg, akik fejfájásra, émelygésre és lázra panaszkodtak.
Az esti alkalmakra törzsek találkozója, ahol a péntek esti
nagy törzstalálkozóra készültek, és a missziós történet igazi felüdülés volt a
gyermekek számára! A missziós történet egy kis indián fiúról szólt, aki a törzs
varázslója kiválasztott utódjának, és a sötét ördögi befolyás alól izgalmakkal
teli élettel láthattuk, az Úr miként vonta magához, és lett az Ő gyermeke!
Minden este, mint a szappanoperák sorozatai a legizgalmasabb résznél hagytuk
abba. A kedd esti történet után az egyik kisfiú felpattant a helyéről, és azt
kiáltotta: „Ez nem igazság! Tessék elmondani mi történt!” Másnap viszont annak
ellenére, hogy fárasztó napunk volt, mindenki feszült figyelemmel kísérte Aski
éltét. Minden esténkről hangfelvétel
készült, melyet a gyermekek kértek!
A törzsek versenyei, és az egyéni és csapatos bajnokságok,
mint a birkózás, íjászat, futás, futball, röplabda, mindenkinek adott
lehetőséget arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a tábor életébe. De szerveztünk
fogalmazás, rajz, versmondó és énekversenyeket is. A tábor csúcspontja pedig a
törzsek csúcstalálkozójával teljesedett ki. Itt minden törzs készített egy kis
műsort, ahol az adott törzs. mint pl. Mohikán, Cseroki, Dakota és egyébb
törzsek bemutatták, hogy mivel foglalkoztak, milyen volt a kultúrájuk. Emellett vicces és evangéliumi jelenetekre is
sor került. Majd végül lementünk A fákból összeállított máglyához és meggyújtottuk.
Énekeltünk, és a végén áhítattal fejeztük be a napot.
A záró alkalmon szombat délután kiosztottuk az okleveleket és
jutalmakat, volt aki tíz oklevél boldog tulajdonosa lehetett, és ezek közül
volt több első helyezet is! A gyermekek nagyon sok szép emlékekkel távoztak, a
tanítók mindnyájan alaposan kifáradva, de örömmel távozhattak. Minden vágyunk
az, hogy ezek a gyermekek ne csak a tábor élményeivel térjenek haza, hanem
azzal a döntéssel a szívükben, hogy ők Krisztust akarják követni! Hordozzuk imádságban
a gyermekeket, hogy ez a döntés megtörténjen, és hitükben növekedve gyümölcsöt
teremjenek!
Soli Deo Gloria! Mindenért Istennek legyen dicsőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése