A pogányok
világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ézs 49:6b
Mikor a nyári táborokat terveztük,
akkor beterveztünk egy 3 hetes szabadságot, amelyet egy misszió meghívására
Magyarországon, Dél-Dunántúlon szerettünk volna eltölteni. Útközben egy ottani
lelkipásztor megkért, hogy segítsünk a napközis táboruk megszervezésében.
Eleinte visszakoztam, de aztán az igére gondoltam, amelyet nemrég kaptam, s azt
mondtam rendben!
Még nem voltunk tisztában, hogy mi az a
vállalkozás, amire igent mondtunk. Mikor belekezdtünk a szervezésbe, már akkor
derengett, hogy ezek nem Kárpátaljai gyerekek, más a mentalitásuk, és a
gyökereik. Ez be is igazolódott, mind a viselkedésük, mind a beszédük alapján.
A tisztelet, az messzemenően ismeretlen fogalom sokuk számára. A fegyelmezési
trükkjeink legjavát kipróbáltuk, s bár közel 150 tábort és 5 napos klubbot
szerveztünk eddig, még hasonló esettel nem találkoztunk.
A fő cél az evangélium hirdetése, a
megtérésre való hívogatás volt. De olyan közegben, ahol egy 12 éves fiú azt
mondja a szemembe, hogy ő nem hisz Istenben, és mindent megtagad, sőt direkt
módon beleszól a tanításba, és provokál, nagyon nehéz. Az imádságunk még
mélyebb volt, s reménykedtünk abban, hogy Isten Szentlelke meghozza a kellő
gyümölcsöket. És meg is történt. A 43 gyermekből 3 kislány válaszolt Isten
hívására, és szívébe fogadta az Úr Jézust, mint személyes Megváltóját.
Könyörögjünk ezért a vidékért, mert az
aratnivaló nagyon sok, de a munkás viszont nagyon-nagyon kevés! Egy igevers jut
eszembe a Jeremiás Siralmaiból, amely megfesti ezt a képet, hogy milyen
állapotok uralkodnak: „Kelj föl,
jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az
Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az
éhségtől minden utcasarkon.” Jer sir 2:19; Nagy a lelki
éhség, és a gyermekek el vannak alélva. Könyörögjünk! Kérjük az aratás Urát,
hogy küldjön aratókat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése