Megszólítani minden nemzetet
…és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak…, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 78. Zsoltár 5;7;
Mikor a GYEK-ben elkezdtem a munkámat, akkor ez a két igevers motivált a leginkább. És láttam az eredményeket, amelyek valóban ebben az ígéretben meg vannak fogalmazva, mégpedig az, hogy Istenbe vessék bizodalmukat. Korábban ez a látás nem volt meg bennem, nem a lélekmentésért akartam a gyermekekkel foglalkozni, hanem azért, hogy legyen valamilyen hatás az életükben a keresztyén szellemiség által.
De azóta változtak a dolgok! Már nem csak a miutánunk jövő generáció, hanem más nemzetekben élő gyermekek elveszett volta is foglalkoztat. Missziónk szlogenje az utóbbi egy évben különösen is lüktet a fülemben: „Minden gyermek, minden nemzet, minden nap.” Igaz, hogy nem állunk ott, hogy minden nap, de igyekszem, hogy eljusson az evangélium az ukrán ajkú gyermekek közé is. Egyenlőre csak próbálkozásaink vannak. Nagy a különbség a kulturális és vallási felfogásunk között. Például, szerintük Isten az
elérhetetlen magasságban van, és kapcsolatba kerülni vele, csak a szent ikonok, és a szent liturgia által, különösen a „Bátyuska” által lehetséges. Ez nagy nyomorúság. A bűn kérdése teljesen mellőzött, elég csak arra koncentrálniuk, hogy el ne szúrjanak valamit, és ki ne essenek Isten kegyéből. Ezt a hamis képet tudni és látni, nem ugyanaz, mivel emellé még tornyosul egy halom babonás cselekedet, ami egyértelműen ördögi, és megkötözi a gyermekeket!
Már negyedik nyara, hogy ilyen háttérből érkező gyermekekkel táborozunk. Most első alkalommal fent a Bereg Camp-ben. Úgy gondoltam, hogy nagyobb hatása van az evangéliumnak, ha egész nap hatása alatt van a gyermek, szóban és cselekedetekben látva azt a hívő emberek által. Kevesen jöttek el. Kevesebben, mint hittem. Látszik, hogy a félelem nagy, mert a Bátyuska azt mondta, mi szekta vagyunk. Érdekes módon a mi gyülekezetünk 400 évvel idősebb…
Fájó, hogy így van, de a lényeg, hogy az a kevés gyermek hallotta az evangéliumot! Az egyik kisfiú hazatérve az édesapját maga mellé ültette a küszöbre és megtanította azokat az énekeket, amelyeket a táborban tanult, és elmondta neki, hogy Istent saját szavainkkal is meg lehet szólítani. Már ez is nagy dolog, és jó tudni, hogy a megtérés nem tőlünk van, hisszük, hogy mint sok más helyen, majd itt is az Úr meghozza időben a megtérés gyümölcseit. Imádkozzunk, hogy életté legyen bennük az elhangzott ige és újjászülessenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése