Szuperszeminárium

1996-ban falumisszióztunk Nagypaládon. Akkor az emberek ellenállása az evangéliumnak nagyon erős volt, mindenki meg volt elégedve a vallásosságával, és Krisztus megváltása nem melegítette meg a szívüket. Nagyon kevés hívő emberrel találkoztunk. Megállapítottuk, hogy itt életet csak csoda adhat! Aztán meghívtak ifjúsági evangélizációra…

Már korábban, tavaly, egy vasárnap volt alkalmam szolgálni a fiatalok körében, és evangéliumot hirdettem, akkor megállapítottam, hogy egy ütőképes csapat jött össze. Az alkalom előtt, és utána beszélgettünk a szolgálatokról, és megállapítottam akkor, hogy a fiatalok körében ébredés indult. Nem gondoltam, hogy még lesz lehetőségem része lenni ennek a csodának.

Eljött a pillanat. A négynapos alkalmat, amelyet terveztünk, egy hosszas egyeztetés, program előkészület előzte meg. S végül a stábunk is összeállt, Szilviával a feleségemmel, és Bányai Ibolyával munkatársunkkal. Persze mindhárom leánygyermekünket is vittük magunkkal, mivel a programot a tavaszi szünetre időzítettük, és így ők is velünk tarthattak.

Egy áldott találkozásban volt részünk. Délelőtt a gyermekek közötti munkára készítettünk fel felnőtteket, délután pedig fiatalok között evangélizáltunk. A felnőttképzésre 14-en jöttek el, és látva lelkesedésüket, és azt, hogy komolyan akarnak alkalmakat indítani, a háromnapi képzés helyett 4 napot tartottunk meg. Jóérzéssel töltött el, hogy részesei lehettünk egy induló szolgálatnak, az Örömhír Kluboknak, és hogy a meglévő Vasárnapi Iskola megerősítésén dolgozhattunk. A tanfolyamban szó volt arról, hogy miért evangélizáljunk gyermekeket, milyen eszközökkel tegyük azt meg, mi az üdvösség üzenete, és hogyan adhatjuk azt át a bibliai lecke, vagy éppen más segítségével. Azóta a kis csapat már megszervezte a húsvéti alkalmat, és lerakták az Örömhír Klub alapjait. Imádkozzunk az indulásért, és az alkalom folyamatosságáért, hogy minél több gyermek megismerje a mi Urunkat, megváltónkat!

Az ifjúsági evangélizációra 56-an is eljöttek. A téma: „A boldogság receptje” volt, ami a boldogmondások egy része volt evangélizációs módon feldolgozva. Az alkalomra hivatalosak voltak a szomszéd faluból is. Jó volt látni a fiatalok figyelőkészségét, értelmes kérdéseiket, válaszaikat. A fegyelmezettségük pedig elárulta, hogy barátom Deák István munkája nem hiábavaló, ami időt, erőt, ráfigyelést belefektetett. Imádkoztunk, hogy a játékokon kívül az evangéliumnak legyen éle, és áldása! S a végén a visszahívogatás alkalmával 4 fiú és 8 lány jött vissza a lelkigondozói beszélgetésre.

Soli Deo Glória! Legyen áldott mindezért a Mennyei Atyánk!